Kárpáti alkímia



E földbe plántált el Árpád öröksége
Melynek - mint vizei - lomha vagy bősz népe
Jó magam is (amúgy) jámbor suttyó vagyok
Ámde, ha bántanak, medve-mód tombolok

Véremben forr szkíta szarvas nemessége
Sztyeppék délibábja, havasok fensége
Óceánok mélye, hitek magassága
Életek-, halálok-, csodák igazsága

Szlávok nyakassága, latin ősök heve
Hunornak, Magornak büszke tekintete
Csorduló szeretet s tajtékzó oltalom
Félhold-, sas- és csillag ellen: Forradalom

Vagyok mongol, török, szerecsen és alán
Normann vagyok, görög, s bennem még fut Zalán
Vagyok kényúr, szolga, nővér, ledér kéjnő
Víg játszótér vagyok, s szomorú temető

Én vagyok Koppány is, és Eurázsia
Bennem Ménrót vére s Enéhnek illata
Én vagyok Radnóti és József Attila
(Nem lehetek, immár, fajtámnak farkasa!)

Voltam öszvér-jobbágy, zsíros földesúr is
Szerelmet gyalázó ’Jus primae noctis’
Voltam klérus ellen „lázadó boszorkány”
S világló szellemű, tudós Könyves Kálmán

Voltam Dózsa György és barbár Szapolyai
Voltam Cillei és Janko Szibinyáni
Fekete sereggel dagasztottam sarat
Gyakran jártam ott, hol mohó halál arat

Voltam ki tarkót lőtt, az is, akit lőttek
Keretlegény voltam, s kit Dunába löktek
Voltam mártír, spicli, katona és tanár
Vagyok lányuk, fiuk – örökösük – ma már

Voltam béres, báró – mikor mi sikerült
Voltam fattyúfi is – amikor kiderült
Szerettimnek vagyok – szellő s lágy zeneszó
Őket rémísztőknek?! – Orkánban crescendo!!

Teremtettem hazát, s volt, hogy elárultam
Szerettem – ringatott; ha nem – elárvultam
Kérded, hogy ki vagyok? Csak egy hazámfia
Nevezzél Magyarnak! …. Fínom esszencia!
Vác, 2006. január 29.
( Fabi )








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.