A Kastély

Egyik ősszel vadászni mentem, de eltévedtem,
Míg bolyongtam az erdőben, csak kacagtak a fák,
És mire beesteledett, már annyira hideg lett,
Hogy rozsdás tüdőmben is csak vacogott a rák.

Éjfél körül vihar támadt, s hiába kerestem menedéket,
Akár egy kivert kutya, csakhamar atomjaimra áztam,
De a semmiből  hirtelen egy arctalan úr jött, ki megszánt,
S így nemsokára már kastélyában vacsoráztam.

Mert kegyesen meghívott magához az ismeretlen gróf,
S mikor megérkeztünk birtokára, homlokon csókolt a kert,
Szájukat tátották a térdeplő tulipánok, s kastélyában
A vén komornyik  rögtön kövér cigarettákat tekert.

Elszívtuk, aztán hozzáláttunk a fejedelmi lakomához,
Órákig csak ettünk, ittunk; felnyaltam az összes tejszínhabot;
S mikor a bortól lerészegedtem, a konyhában a szakácsnét
Megszúrtam, akár rabszolgák kezét a morcos gyapot.

S a kastély ura aztán lányokat hozatott a közeli faluból,
Falatnyi savanyú káposztáért hajbókolt pár éhező cafka,
És én számból etettem őket, mint madár a kicsinyét,
S közben magát harapdálta a szekrénybe zárt Kafka.

Mert akkor még  nem tudtam, hogy fogolyként ő is itt van,
Csak nevettem, ahogy a sült kacsákat zaklatja egy kobold,
Én ajkakat martam, mások fényes bőrcsizmát húztak, s
Mikor az ablakon benézett, lesütötte szemét a Hold.

Kizöldültek a pestis-foltos őszi fák, visszatért a nyár,
Szilaj szeszek, szerelmes szonettek, az élet sója,
Király voltam, noha tízig se tudtam számolni, és a
Gyönyörtől csak lebegtem, mint Mohamed koporsója.

Életre keltek az antik szobrok, szellemek lejtettek táncot,
Leborultam, s  zsoltárral adtam hálát ezen bizarr bálnak,
Maszkot húztunk, üvöltve hánytunk, énekeltünk, s ezért
Észre se vettem, hogy a pincében gyerekek kiabálnak.

Mert még nem tudtam, hogy a gróf egy kegyetlen úr,
De mikor végül menni akartam, nem engedett a kastély,
Bezárt magába, mint szürke a fehért és a feketét, s mikor
A szolgák megkötöztek, utoljára csókolt meg az éj.

Egy toronyba hurcoltak, akár a zsidókat Babilonba,
Azóta ott vagyok, imádkozom a megszabadítót várva,
De hiába próbálnék is menekülni, nem lehet, mert mint
Az őrült kastélyba, úgy vagyok örökre magamba zárva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.