Betegen

Félsz, amikor nyirkos hajtincskoszorú a babérod.
Fent ülsz Taigetoszon, négy emeletnyi beton.
Homlokodat hűs ablaküvegnek döntve kibámulsz,
Jósolsz, honnan jött, s merre repült a galamb.
Félsz, mert férc csak az emberi test, puha párna, kifeslik.
Varrata cérna, szökik könnyen a toll. De ne félj!
Vásznaveszett pihe elszáll, bújik a szőnyeg alá majd,
Vagy porosan mosolyog ágy mögül évek után.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.