Két "mikor ha"

Mikor ha úgy vagyok, hogy épp sehogy sem,
mint házinyúl a ketrec rejtekén,
na és halkan, mint hűtő, zúg a testem,
igazán akkor csak: felsejlek én.

Kinyílok minden apró rezdülésre.
Mert nem szorul már rajtam a kilincs.
Nem teszek fel kérdéseket: megérte?
S a rőt küszöbön kívül semmi sincs.

Fagyi helyett ma meleg szarba csaptam,
ez undorító, bár egyben pazar:
felébredek, mikor ha éppen csattan
és szép emléket ébreszt majd a szar.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.