Csend

Még látom, ahogy ott állsz
fehér ruhában
szemed tükrében látom magam.
Még látom, ahhogy az ajtó becsapódik mögötted
És te, elmédet köd borítja, elviharzol.
Még érzem forró csókod az ajkaimon, az első
ütést, mi szívemet ütötte át
rozsdás szögként.
És látom a sírt, a komor sírt tölgyfák lombjai alatt.
És nevetek.
Szívem a szabadság szárnyain száll
Röpül tenger, óceán felett
a végtelenbe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nincs, nincs
Kötetben: még nincs (nincs, nincs)
Kiadó: nincs