NAPLÓK: ÜBÜ napló Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 10:54 Összes olvasás: 258135. | [tulajdonos]: ÉLMÉNYEK | 2011-04-29 10:49 | MINDENKINEK VAN SAJÁT ÉLMÉNYE A ROMÁKKAL. EZEK AZ ÉN ÉLMÉNYEIM. NE A MAGA ÉLMÉNYEIT KÉRJE SENKI SZÁMON AZ ÉN ÉLMÉNYEIMEN. A rasszizmus kérdésében két nagyon fontos körülményt kell figyelembe venni: 1. Félünk-e a színesbőrűtől? 2. Kívánjuk-e a színesbőrűt? ----------------------------------------------------- Nekem szerencsém volt ezzel, hiszen mintegy cigány nevelőm volt. A balatoni gyerekkor, aztán a küzdősportok, hozzásegítettek a természeti népekéhez hasonló fizikumhoz és lelkiállapothoz. Nem félek tőlük - s emiatt sosem mutatom az úgynevezett áldozati magatartás jellemzőit. Ami a kriminológusok szerint kifejezetten támadásra ingerel. Van némi respektusom, 100 kilósan, s újabban az ősz hajamat is tisztelik a szinesbőrűek. Ösztönösen. Látom a tekintetükön, érzem a gesztusaikból. A nemiség is természetesen alakul a Balatonnál. A más vonzóbb, mint a magamfajta. Ezt felfoghatjuk az Úr üzenetének, aki mélyen belegondol, megérti, miért. Nem hittem volna azonban, hogy ez a téma mára véresen komoly lesz... Ideje megírni az ÉLMÉNYANYAGOT, amelyet 20 évig elhanyagoltam. (Családot kellett alapítanom.) Ezek a legújabb versem előzményei. De mielőtt lemerülnénk „ennél a korallzátonynál”, nézzük meg ezt a videoklipet. Én ilyesféléknek látom a romákat is. Az életszínvonaluk idővel változni fog, de ilyen szemük, ilyen mosolyuk, ilyen lelkialkatuk van. Láttam és éltem velük. A Bp. VIII. kerületi Mátyás térnél, a „Kocsisor végén” volt az első lakásunk évekig, (a gyerekeink is ott fogantak). http://www.youtube.com/watch?v=LnAVroHAwHE
--------------------------------------------------------------------------------------------- KÖSZÖNÖM JÓZSIKÁM
Teknõs Józsi bácsi, apám roma sofõrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor. - De ezt a Panics böllér úr vágta ám! Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst - egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel. Apám gyakran mondogatta - Maga nem cigány, Józsikám! - Hanem? - Maga brazil! Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét. Kedvenc filmje pedig a Casablanca volt, amelyiknek fõszereplõjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni. Józsi bácsi nevetett. - Meséljen Fõnök! - Mit meséljek, Józsikám! - Mindegy Fõnök! Olyan az nekem, mint az egyetem! Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, e hatodik iskolaévem tavaszi szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol villanyszerelési munkákat felügyelt. Vállalata akkor szerelte az egyik kõbányát majd a veszprémi vegyipari egyetemet. És akkor lett szerelmes ő is, tizennyolc éves titkárnõjébe, harmincnyolc évesen. Elõttem mindig a lány ült a pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte õket. Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát. A szüleim végül mégsem váltak el. Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelmébõl s utána már nem is jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül megvigasztalódott. Õ azonban e kapcsolat miatt elveszítette a munkahelyét, magánvállalkozóként pedig csõdbe ment. Nekem azonban legalább - mégis - volt apám. És már én is kétszer nem váltam el! Hiszen a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek széttörni emiatt a gyerekek életét? Amikor apám, már súlyos betegen lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, ha már apám nem az övé... Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról. - Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?! A lány csak zokogott. Apám így hagyta ott a szállodában s beült a már két órája rá váró kocsiba, de akkor még nem szakítottak. - Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott. Vagy negyedóráig tartó csend után - apám így mesélte - megszólalt Józsi bácsi. - Fõnök, magának annyira okos fia van! Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend. - Fõnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna. Apám fáradtan ránézett, aztán elõre. Hosszú csend megint. - Fõnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Fõnök! Fõ-nök!!! Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövõbe bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek. - Köszönöm, Józsikám! --------- ANDROGÜN
De hát hogy lehet ennyire megharapni az embert? Majdnem lekevertem neki egyet! Belemarkoltam göndör fekete hajába és hátrarántottam a fejét. S láttam, szinte várja, hogy megüssem! – Édes kincsem, mi bajod? Tenyerembe akartam fogni az állát, de ekkor meg valósággal fejest ugrott belém! Oldalra fordított arccal egészen a hónaljamig fúrta magát, közben esztelen erővel szorított. Könnye átitatta a trikómat. Pedig fél napja még azt sem tudta, hogy a világon vagyok. Egy padon szedtem fel aznap reggel, uszodába menet.
A cigány nők mindig izgattak, de addig nem volt dolgom velük. Igaz, tegnap odajött hozzám egy tarka szoknyás, indián copfos, legfeljebb tizenöt éves csaj. – Kellene a pinám? – kérdezte. – Kellene – mondtam kis gondolkodás után. – De csak kellene! – robbant ki belőle a nevetés, miközben a másik asztalnál kólázó két barátnőjéhez szaladt. – Kidoblak! – szólt rájuk a kocsmáros, mire elhallgattak, csak a szemük villogott. – Te hülye vagy! – szóltam utána, amikor kimentek! – Te is, te kék szemű csávó!
Na! Itt az alkalom! – gondoltam, mert pár perc után olyan mozdulatot tett, mintha a haját kéne megigazítania, elém tárva formás melleit és szőrös hónalját. Pedig akkor látott először. A sétányon megéreztem: valaki néz. Törékeny, tizenhat év körüli cigánylány, egy közeli padon. Kopott farmer, elnyűtt trikó... S rajzosan szép arcán a kacér önbizalom, mikor minden teketória nélkül leültem mellé, hiszen éppen így akarta. Minden foga jó - gondoltam, amint beszélgetés közben elnevette magát, de később, mikor hátraszegett fejjel tátogott alattam, meg is győződtem róla. Üde lehelete volt, pedig szerintem nem használt fogkefét. Ruhája viszont dohos szagot árasztott ezért azt hittem, hogy lent is mosdatlanul büdös lesz, de tévedtem. A hüvelye ugyanolyan üde volt, mint a szája! Savas kémhatása úgy ölte el a hüvelygombát meg a baktériumokat, mint a kaukázusi kefir. Nem úgy, mint sok egyetemista évfolyamtársnőmnél.
– Hogy hívnak? – Tica... Katica! – S mi ez az öt tetovált pont a karodon? – Négy fal között egy rab. – Börtönben van valakid? – Á! Csak úgy… – Ráérsz, ugye? Menjünk fel sétálni a tóhoz!
Legjobban mellbimbóinak lilás színe hatott rám! Ilyet még nem láttam! A szeméremajkai is erősen pigmentáltak voltak és a szőre ugyanúgy göndörödött, mint hajának legkisebb szálai a füle mögött, a tarkón. Olyan érzés volt a testében lenni, mint mikor zárt ajakkal áthúzzuk nyelvünket a felső fogsorunk fölött. Ruganyosan tapadós. Fehér bőrömmel szinte világítottam sötét szeméremajkai közt. Ez megrészegített. Ő is felemelte a fejét, ő is látni akarta! Aztán a szememet nézte s én az övét. Az ő szemei csokoládébarnák voltak, az enyéim kékek.
– Mit csinálsz! Pont amikor a legjobb! Ezt kiabálta mikor kirántottam belőle magam, a végén. Mert hirtelen megrohant a képzet, hogy a félvér cigánygyerekem ott áll meztelenül egy nagy, üres udvar közepén! – Csak vigyázni akartam! – Hülye! Most lehet! Tegnap még "megvolt"... – Majd mindjárt megint... nem is élveztél? – kérdeztem azon csodálkozva, honnan tud ilyeneket. A nyolc osztályt talán kijárta? – Hogy élveztem volna, amikor rád vártam! – Most menj el annyiszor, ahányszor tudsz, s majd a legvégén velem!
A tó visszatükrözte a tölgyfák zöldjét. Vadkacsák repültek fel, köröztek, majd a távoli nádasban ereszkedtek le, amint meztelenül a partjára léptünk. – De hát én nem tudok úszni! – Nem baj! Fogod a derekamat és csapkodsz a lábaiddal! A hűs víz jól esett. Ki voltunk melegedve és nagyon megizzadtunk. Ha most lapostetűt kaptam tőle vagy trippert, akkor elviszem az orvoshoz és majd együtt kigyógyulunk – tökéltem el. Közben már úsztunk. – Jaj de jó! – visongott. Már nem félt. Mellúszásban tempóztam, de hátul nem zártam teljesen a lábaimat. Ott az ő kinyújtott lábai csapkodtak, miközben a derekamba kapaszkodott mindkét kezével.
Vagy háromszor ment el, aztán negyedszerre velem. – Jó volt? – Nagyon! – A cigány férfiakkal milyen? Van olyan, mint a fehérekkel? – Még jobb is! – De azért velem is jó volt? – Nagyon! – Akkor most bemegyünk a kollégiumba – mondtam fél óra múlva, amikor ismét a városba értünk. – Nem megyek! Engem úgysem engednek be! – Lányok is bejöhetnek! – Nem! – Miért nem? – Engem oda úgysem engednének!
Így aztán a külvárosban maradtunk. Ettünk-ittunk a talponállóban, sétáltunk a Kapos partján, végül ugyanazon a padon kötöttünk ki, ahol reggel megismerkedtünk. – Fél óra múlva megy egy vonatom – mondta a karórámra nézve s összerázkódott. – De holnapután átjössz, ugye? – Bólintott és szorosan körém fonta karjait. Mintha én lennék a szőlőkaró, ő pedig az inda. Majd hirtelen iszonyúan belém harapott. Majdnem lekevertem neki egyet. Belemarkoltam göndör fekete hajába és hátrarántottam a fejét! S láttam, hogy várja, hogy megüssem! – Édes kincsem, mi bajod? Simogattam a hátát és puszikat nyomtam a feje búbjára. Gondoltam majd megszelídül, ha járni kezdünk: civilizálódik, mint Pocahontas.
Nem értettem, miért kell a vonat ablakából annyira kihajolni és annyira integetni nekem, hiszen hamarosan ismét látni fog. Nem tudhattam, hogy soha többet nem találkozunk. Mert ezt – akkor –, még csak ő tudta. -----------------
VAGÁNYOS MAGYOK
1. vagy mikor a térre mentem a 800 forinttal huszonnyolcadik születésnapomon... vastagszájú félvér-cigánynőt választottam ki mert nekem is széles ajkaim vannak
annyikujtorgásleszólításlesés buszontapogatásutánaNŐszól… Nemakarszédes?
pár szó alku és azonnal tiéd a szemöldök és karpihék utáni szőrzet
megrészegültem ettől nem érdekelt betegség (?!) Aureliano Buendia alteregó akartam lenni
2. ha támadásra résen belépsz idegenekhez légy laza. gyakorolj! mocsok és bánat szag, ricsaj, veszély ne zabolázzon ha vanni vágysz!
akonyhábanfiatalasszonyvasalt férjolvasott egymásikkorombéliférfi kihoztaakicsitaszobából
akkor kezdődött a TV-híradó a vége felé a nő kért, igyekezzek! mikor elköszöntem visszaköszöntek csak a korombeli nem, aki a gyerekét fogta, mert gyűlölt.
II. SZUBJEKT
vagy amikor testőr voltam négy napig és megérkezett a visszajáró volt férj a nő a védelmem alatt áll – nyitottam ajtó
mit tudta ő, hogy naponta deresre von a sors: hogy itt bentrondító viharaimat viszem!!!
így, csak valami hálaérzet töltött el és csak lassan nagyon lassan keltem fel a földről;
de már moccant is az in a támasztékért tett bokán és a csípő mert Mariann elment s a törzs intrikus szerkesztő miatt végül MINDEZ itt volt már ezen a picike ponton és akkor – mindez – találkozott azzal a – másik – picike ponttal:
és CSÖND
lett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|