NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 23:41 Összes olvasás: 47468| 627. | [tulajdonos]: próza | 2025-02-24 16:30 | Az indián
Ma találkoztam egy indiánnal.
Ott álldogált a népbolt előtt, amikor odakanyarodtam.
Ott álldogált csak mélán.
Már akkor éreztem az adrenalint, amikor parkolni szerettem volna, a szokott helyemen.
Nincsen bérelt helyem, ott szeretek mindig állni, az út szélén képzett öbölben, ahol három autó is elfér egymás mögött, de kettő biztosan.
Az indián, pont ott állt a járdán, kötött sapkában, olyan belehúzósban, talán még bakló is volt a végén, ha jól láttam. A baklóra nem esküdnék, de a sapka kötött volt, két sima, két fordított.
Megálltam, mert a csomagom fel kellett adni, fontos volt.
Mikor leállítottam a motort, elindult felém az arca, odahajolt és az anyósülés ablakában ragyogott Csingacsguk ükunokájának az arca, akár egy telehold.
Szinte bekopogott a sasorréval.
Az ajtó kinyílt.
A félelem üvöltést generált bennem.
Ritkán hallom ezt a hangszínt magamból.
- Mit csinálsz? Azonnal csukd be! Takarodj!-ordítottam.
Azonnal becsukta, vagy csak én láttam, hogy vonakodva?
Kiszálltam. Nagynak és erősnek akartam látszani. Mondjuk ez nem volt nehéz.
Az állatvilágból vettem a tippet, ösztönösen védelmi pozíciót felvéve.
Az indián cigarettázott. Nem tudom melyik törzsből származott.
Szegénynek idáig kellett utaznia, a telepesek elöl.
De, én nem sajnáltam meg. Láttam a szemében azt a villanást, mikor megszállja a testet az ördög, ezért cseppet sem esett meg a szívem rajta, sőt tartottam tőle.
Van az a mese az otthon maradt kecskegidákról, amikor az anyjuk elmegy boltba káposztáért és a lelkükre köti, hogy be ne engedjenek senkit, de a gonosz farkas, lisztbe mártott lábbal bekönyörgi magát és hoppsz fel is falja az oktondi gidákat.
Lisztbe mártott volt ez az indián figura is, ott a népbolt előtt.
Tizenévesen játszottunk indiánost, én voltam a csejen, a többiek apacs, mohikán, irokéz, de ez a fickó egyikünkre sem hasonlított a rezes bőrszínével.
Talán feketeláb lehetett, vagy varjú.
- Hogy képzeled, hogy nyitogatod az ajtót? -a hangszínem nem változott.
-Azt hittem taxi. Különben taxit várok.
A lámpafényben ravaszságot láttam csillanni, a sötét szembogárban.
-Hol lenne ez taxi! Hol látsz rajta jelzést.- ordítottam, de nem kapcsolódtak fel az apró házak lámpái az út mellett.
Biztos hívták már a TEK-et- gondoltam.
-Magántaxi!- felelte könnyedén.
Ekkor már biztosra vettem, hogy dörzsölt az ipse.
Amikor a csomagtartót felnyitottam, fél szemem az indiánon, a másik fél pedig használható fegyver után kutatott, ha esetleg meg akarna skalpolni.
Két esernyőt láttam a csomagtérben. Az egyik összecsukható, gyenge vázon, a másik a hagyományos masszívabbnak tűnt, de egyelőre nem vettem elő.
Az indián karattyolni kezdett:- Taxit várok, mert elhagytam a táskám, közben láttam a nagyalakú reklámtáskát ahogy, térdmagasságban lóbálta. Nem tudom, hol a táskám, a lottózó már bezárt.
Valószínű, hogy sziú. -töprengtem, ahogy otthagyva az alakot a csomagautomata felé siettem, vállam mögött sűrűn hátratekintgetve.
Mikor beütöttem a kódot, fékezés hangjára kaptam fel a fejem.
Megpördültem sarkam körül és egy fehér kpmbit láttam, amihez a sziú éppen odasétált.
A hosszú autó tetején világított a taxi felirat.
írta: Ötvös Németh Edit
2025. febr. 21
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
