NAPLÓK: versesnapló Legutóbbi olvasó: 2019-10-17 18:48 Összes olvasás: 18591| 56. | [tulajdonos]: impromtu | 2011-09-07 07:58 | Kocsi hajnalban
Ne még, élünk,
arcunk egy angyalé, azért
oly sápadt, meg hófehér...
s ha jönnek értünk, nem
megyünk, elzsolozsmázzuk
a tér s az idő keresztjét.
Arcunk ránctalan,
belül fekete lyuk tátong...
Így, hát így, és nem tovább. | |
| 55. | [tulajdonos]: nemtudás | 2011-09-06 09:32 | Nehezebb perceiben
Nyakán emlékdoboz ül.
Fejében tárgyi emlékekkel
felidézi, amit nem lehet.
Hallgatása szózuhany,
elhallgatása kegyelet.
Felmentés. Menekülés,
mi elöl nem lehet.
| |
| 54. | [tulajdonos]: kétkedni hasznos | 2011-09-05 13:41 | Koan?
Mélység, magasság,
majdnem ugyanaz; mindenhol
ugyanott vagy, s
lehetsz a létra, lehetsz,
aki a tetején áll.
| |
| 53. | [tulajdonos]: tétova | 2011-09-02 11:14 | Fényárnyék táncol
Rendezett sorok adnak tartást, kell
még a napi szorgalom, hogy az
erkélyről a szobába lépsz, selyem
szövésű hajnal tekint rád.
Ne érj, ne akarj odaérni , nézz a
tükörbe, lassan mélyülnek ráncaim.
Szelíd szavakkal hárítok, s ha
elküldelek, írj a homokba, mossa
el a víz, hisz nem múlik, nem múlhat, hát
küldjétek el őket a kapuból, ha
nem értik, nem érti más sem: lassan
befejezem, lassan fejezem be,
addig fény és árnyék táncol a sorokon.
| |
| 52. | [tulajdonos]: csütörtök | 2011-09-01 07:05 | Csütörtök
Az ajtót tárva-nyitva hagyom,
kiülök a kertbe, a csengő
elnémult, jönnek a kéményseprők,
csütörtököt ne mondjanak.
Megmutatom a kéményt, ránéznek,
kitöltik a papírt, a kémény él tovább,
áll a tetőn, a házon belül, foglalja
helyét, nem pöfög, nyár van, télen sem,
csak áll ott, mintha sírokat vizsgálnának,
ott van-e még a halott, vagy fákat, állva
halt-e meg, vagy csak szimulál.
A kéményt nem használjuk, kell a
házra, mint ruhára a minta. | |
| 51. | [tulajdonos]: kétség | 2011-08-31 09:56 | Kétség
Varjak turkálnak a szemétben.
Nem ide való, versbe gyömöszölnéd
mégis - mint hüppögő gyermek a
zsebkendőjét - tördeled sorokba a
szavakat.
Átmenni egy hídon, át-
menni a belső hídon olyan, mint
vakon tapadni az ismeretlen
acélhoz: vezessen, de hová?
| |
| 50. | [tulajdonos]: meteorológia | 2011-08-30 10:51 | Az időjárás költészet
Sötétben kelsz.
Mire elindulsz, süt a nap.
Mikor hazaérsz, még
vakít az ég.
Majd sötétben kelsz,
sötétben indulsz a
hó s a lámpák fényénél,
úgyis érsz haza.
A közben eltelt idő
kiesik. Fénnyel és
hiányával írod le az
évszakokat.
| |
| 49. | [tulajdonos]: levélke | 2011-08-29 10:56 | A déli féltekére
Ott esik a hó? Itt lemegy a gőz,
végigcsorog a hátamon, kis tócsa
rezeg talpamnál. Búcsút intek
minden salaknak.
A gőz lemegy, újabb
gőzpászmák a talaj közelében,
mintha könnyítenék magamon, teszi
dolgát a meleg.
Csak túl lennék rajta,
eldobnám a listát, másikba fognék.
Az idő átver. Veríték rongyolja
betűim.
Félbehagyom, bevégezni
mi végre, a bosszú, mint hóba írt szó.
Itt nyár van. Ott esik a hó?
| |
| 48. | [tulajdonos]: hőhulla | 2011-08-26 08:31 | Ne légy büszke a nyárra!
Hőt ad le, sugároz, nem bírom tovább.
Arcomra küldi minden parazsát.
Ki mondja meg, hol a vége,
s ki határozza el már végre?
A töltelékszavak kihúzva
nem marad csak az üres váz:
a remélt alapon roskadozó ház.
Indulok a befedett útra. | |
| 47. | [tulajdonos]: folyt. köv. | 2011-08-25 10:34 | Részben talán a tegnapi folytatása másképp, amúgy mindenki azt gondol, amit tud, amit akar, amit hagynak gondolni neki.
Az ékezet
Az élő adásnak vége.
Elszórt holtakat mutat a
kamera, lehunyt szemükben
az élet karcos emlékű fénye,
szájukon a néma üvöltés.
Aztán már csak a csend fütyül
végig a síkon a megvakított
képernyő felett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
