NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2026-08-21 18:24 Összes olvasás: 39051| 84. | [tulajdonos]: jó tanár, jó iskola | 2020-05-14 21:46 | 2020.03.08.
"Tegnap továbbképzésen voltam. Élménypedagógiai az idegennyelv tanításban címmel. 5-en voltunk 3 tanárra. Az online végzendő anyagot nagyon érdekesnek találtam, azzal indított, h a nyelvtanítás, mint téma, kilépett az iskola falai közül, mert a NYELVTANÍTÁSNAK HATALMAS PIACA LETT. Aztán elemezte, h mit tudhatunk meg abból, ahogy a nyelvtanfolyamokat, tanárokat, nyelvkönyveket el akarják nekünk adni, h bármennyire is vonzó opciónak tűnik, de nincs olyan módszer, ami mindenkinek jó lesz, a nyelvtanulás pedig nem sprint, hanem marathon.
Az élménypedagógia meg nem - az ugyancsak piac diktálta- élmények hajszolása, hanem olyan helyzetek teremtése, amibe a diák képes teljes valójával részt venni. Rogers Találkozások könyve óta, amin egy idő múlva csak bőgtem és bőgtem, ez ott van nálam a horizonton, mint ideál. (Bár pont mostanában dobta a fészbuk, h van ilyenre lehetőség Magyarországon is, természetesen Pesten, és természetesen nem engedhetem meg magamnak anyagilag, pedig, ha jól emlékszem, és ez nem biztos, mert 2010-ben olvastam, eredetileg itt is hátrányos helyzetű iskolások a kiindulópont)
A képzés maga azt ígérte, h azt mutatja majd meg, h hogyan csináljuk ezt a gyakorlatban. Ez részben teljesült, de nem volt benne igazán forradalmi számomra, arra jöttem rá, h ezt elég régóta próbálom csinálni, úgy kb 2005 óta, (írországi továbbképzés), csoporttól függően 10-30%-ban sikerült megvalósítani. Mikor első körben az első tanár kérte a kételyeinket, h mitől nem működne ez a gyakorlatban, akkor kolléganők mondták az idő faktort (időigényes), ezzel összefüggésben a tanmenettel való haladást, ezzel összefüggésben a szülői elvárásokat (nem a könyvet veszik/nem veszik át a könyvet), én meg, h van egy értelmi szint, ami alatt ez nehezen fog megvalósulni. (Bár ...)
Alapvetően kooperatív technikák, a nyelv eszközként és nem célként való használata, drámapedagógia, CLIL, autonóm nyelvtanulóvá nevelés, semmi olyan, amiről ne tudtam volna eddig, de igazából nem is az aranycsinálás receptjéért mentem, amit az online anyag eleve kizárt, hanem az ismert dolgokon belül újabb technikákra szert tenni, ötletekért, amik hátha kicsíráznak. Ez teljesült is.
Ami miatt viszont írok, az úgy mellékesen hangzott el, de nem először ütött meg, tehát megkísérelem megfogalmazni. Sokadszorra szembesültem azzal, h Magyarországon egy tanár értékét az szabja meg, h milyen jó iskolában tanít. Maga a jó iskola is problémás fogalom ugyan, és nemcsak nálunk, Barabási Albert László Képlet című könyvében is benne volt, s kb egy hónapja egy magyar cikket (sajnos, most hirtelen nem találom) is olvastam ugyanazzal a konklúzióval:
az úgynevezett legjobb iskolák azért azok, mert oda íratják a legjobb képességű gyerekeket.
Ami nem azt jelenti, h ne lennének ott (is) remek tanárok, mert vannak és a tehetséggondozáshoz sem ért mki, urambocsá' szellemileg nincs azon a szinten. DE: az ált sulis barátnőm egyik gyereke kifejezetten tehetséges matekból és egy ilyen intézménybe jár, ahol nyelvből pl botrányosan rossz tanára van. Ó, 'eredményes', hiszen ezek a gyerekek olyan okosak, h megoldják nélküle is, ha másképp nem, különtanárral. Mert azt hinné az ember, h egy ilyen iskolában megmaradni garancia a minőségre. Az én tapasztalataim szerint ez legfeljebb részben van így, egyrészt, mert sokszor egyáltalán nem a szakmai faktorok döntenek ilyen ügyekben, másrészt jó képességű gyerekeket (a tehetséggondozást leszámítva) sokkal könnyebb tanítani, elevickélhet olyan kolléga is, aki egy olyan iskolában, ahol nincs előzetes szelekció, nem válna be. Talán csak bizonyos szellemi szintet garantál az, ha vki hosszabb távon is ilyen iskolában tud maradni ( már csak amiatt is, h folyamatosan értelmes diákjai vannak, ez adok-kapok játék), bár ez sem jelent automatikusan magasabb szintet, mint kevésbé szerencsés helyen oktató kollégáié.
Vmi hamis oktulajdonítás van itt: nem azért tanít vki egy ilyen helyen, mert jobb (okosabb, szakmailag felkészültebb), hanem azért tartják okosabbnak, szakmailag felkészültebbnek (s válik is, legalább részben végül azzá!), mert egy ilyen helyen tanít.
Ez legalábbis a közvélekedés, amivel megint és sokadszorra szembesültem, s egyben azzal is, h mennyire másképp határozom meg én a jó tanárt a hülye fejemmel.
Mert kiderült, h Szegeden azért nehéz iskolát váltani, mert az igazgatók azt nézik, ki melyik iskolából jön, aztán mindhárom képzőnkről kiderült, h minimális közoktatási tapasztala van, az életét a főiskola/egyetem falai közt hallgatókat tanítva húzta le, s amikor vmi folytán kikerültek élesbe tanítani egy kicsit, az milyen rossz élmény volt: mikor is átfutott az agyán, h ő, az egyetemi tanár itt szívességet tesz, s akkor ez a kis köcsög itt beszól ...- pedig itt még csak nem is Zsákfalváról, hanem Szeged egyik legjobb ált sulijáról volt szó. Szóval, h bizonyos iskolákban, az iskolák többségében, ahol nem válogathatnak a gyerekekben, NEM VÁLNÁNAK BE. Elég elgondolkodtató, h akkor kitől is kihez is megy a nyelvtanítás mikéntjével kapcsolatos tudás.
Egy másik kolléganőről kiderült, h börtönben is tanított, ezzel az én szememben jókorát nőt, de a képzést tartó csak a poént látta meg benne: És te tanultál tőlük vmit, hahaha?" | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
