NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2026-03-24 15:38 Összes olvasás: 36099| 83. | [tulajdonos]: egyéb | 2020-05-14 21:42 | 2020.03.02.
"1140. [tulajdonos]: egyéb 2020-03-02 13:58
Van egyéb is, de ahhoz agy is kéne, ahhoz meg ilyetén állapotaimban korlátozott a hozzáférésem, de mivel az előzőek értelmében most már abból indulok ki, h mindig ilyetén innentől, hát belé mindent.
Színházba vittem az osztályomat és nagyon vegyes élmény volt. Mégpedig azért, mert miközben ott várok rájuk a büfénél, h visszajöjjenek a mosdóból, csak sustorgás a fejem a fölött, s aztán a lépcső tetejéről 4 csupamosoly 'Áldás, békesség!' - négy zsákfalvi tanítványom. Két osztály onnan is részt vett ugyanezen az ingyenes színházlátogatási programon, s mivel szó szerint az egész iskolát tanítottam az ottani egy év alatt, sorba ölelgettek.
Kb idáig a jó része, mert fájdalmas volt látnom, h sokkal kopottabbak és fénytelenebbek, mint a jelenlegi osztályom, másrészt ahogyan, amivé változtak 2 év alatt. Attila szeméből pl oda a ragyogás, teljesíti be a számára megírt rossz forgatókönyvet. Viszont míg az én osztályom folyamatosan, minden szabad percében a telefonján lógott, ők nem. (Vagy nincs, vagy oktalan, vagy el se hozhatták, nem tudom, az anyagiak összehasonlíthatatlanul szerényebbek némelyiküknél.)
Összetalálkoztam néhány volt kolléganővel is: iszonyúan leharcoltak, és igen, kopottabbak voltak ők is, mint jelenlegi kolléganőim.
Mindazonáltal volt az egészben vmi kiábrándító, vagy talán csak helyre tette rózsálló emlékeimet: mert tényleg megszerettük egymást a gyerekekkel az 1 év alatt, de olyan kemény volt, h számoltam vissza a hónapokat néha.
Másrészt meg nagyon hülyén éreztem magam ott a jó helyre születettek osztályfőnökeként. Nehéz ezt megfogalmaznom, de azt hiszem, szégyenféle érzés volt, ami az igazságérzetemmel volt kapcsolatban." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
