NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 2 Legutóbbi olvasó: 2026-08-02 16:42 Összes olvasás: 19418| 37. | [tulajdonos]: folyt. | 2007-10-19 19:53 | magadat szemében barátnak tekinteni. félsz, hogy ő nem érez. féltél. mert ma már egyértelmű. szavai pontosan álltak, megkérdőjelezhetetlen. az ok, talán hogy mertél őszintén írni. kiírni. egyszer. egyetlenegyszer. vagy nem először, de ritkán. ami nem szokásod. tőled közönséges, mégis megtetted, fájt. most már látványosan is. tudom, igen, azért haltál meg, azért fogsz most is meghalni. látom, látlak, és te is tudod. nincs másik út számodra. akárhányadik, egyik utolsó lesz. hogy ez? sose tudod. lehet, igen, ez. nem kérdem, hallasz-e, folytatom ott ahol abbamaradt. a lánynál. próbálj még maradni. volt ott az a rendőrségi eset, már említettem, amiről csak hallásból értesültél. ő, akit akkor tanárodnak, akkor is, attól is megkímélt. mert te más voltál. ezt is később tudtad meg, amikor az a másik mester, vagy egy barát, hivatlan vendég, már nem emlékszel, még talán nála az órán, ecsetelt. kicsit keverednek a dolgok. lehet, hogy ezt is már érintettem. vagy egészen más. nem emlékszel. letagadta, hogy te is jársz, csakhogy téged ne, hogy ne essék bajod. téged mindenki mindentől kímélt. akkoriban. emlékszel? sose ráztak bele a valós dolgokba. igaz, megpróbálták, volt aki, de rólad minden ilyen mindigis lepergett. te tudtad ezt pontosan, érezted mit akarnak, mégis úgy jártál, mintha alva. valahol jó volt neked így. nem akartál tudni semmit. ami a te világodon kívülre. addig míg a sors meg nem rántotta kezed, és belevitt. erőszakkal. a legsűrűbe. hogy tanulj. tanulj valóságot. ne csak lebegj. talán akarta, hogy írj. mégis folytoncsak lebegni akarsz. mintha mi se történt volna. és mégis ez a lány akkor milyen közönséges volt. ezt ma sem érted. pedig te hogy kímélted. milyen mélyen tartottad a titkot, valójában az ő titkát. hogy meg ne sebezd. és mégis hiába. ő bemocskolt. abba taposott, ami számodra benned a legnagyobb kincs volt. miért? kérded ma is? mi volt a baja annak a lánynak veled? mi a titok? amit sosem tudhatsz meg. tán ő? a mester? hogy mégis? hogy ő volt? sosem tudod már meg. és azt sem tudod, tudja-e valaki is, a valóságot. vagy az a pár beavatott mind másképp tudja, hiszi. egyedül ő tudná, ő, a második mester. aki már halott. magával vitte. ő is mosta volna magát? nem hiheted ezt. sosem hinnéd el, ha igaz lenne sem. aztán évekig néma voltál, tehát bárki bármit terjeszthetett rólad. tőled egész nyugalommal tehette. hogy miért használt az a lány téged, figyelsz? ezt még nem hallottad, fordulj még vissza. nem tudom, de te egyszer már nem bírtad magadban, amikor már tudtad, hogy ő, hogy azt, még akkor is sokáig hallgattál, és mikor véletlenül ezzel a lánnyal és egy ismerőssel utaztál, aki mindkettőtöket ismert, kifakadtál. persze nevetséges voltál. ilyen távlatból, a helyzet is, te magad is. és még előtte, az állomáson, amikor a lányt szüleid is babusgatták, kérdezgették, mit sem tudva, mert még nekik sem árultad el, hagytad, hogy a lány kedveskedjen nekik vissza, figyelmességükre válaszolva. szép lány volt, magas, csinos. ott a peronon is, várva a vonatot. de ott fönn, nem bírtad már ezt a hazugságot. persze nem beszéltél akkor sem értelmesen, mert akkorra már ez az egy hazugság sokszorozott hazugság, fájdalom volt. hogy nem lehetett egészségesen végigvinni.
most hogy túl vagyunk… hogy ezen is túl, lehet pihenni.
csakhogy tiszta víz ömöljön pohárból. pohár? tiszta víz? hol van már... hogy is lehetne másképp és egyáltalán.
azt hitted csak provokállak, hagylak hogy szenvedj. hogy írhass. de ez sem igaz. hogy megkérdőjelezd, vagyok… fel sem merült hiszen nem vagyok.
te én vagyok… én te vagyok! érted? egyszemély van csak. sűrű ködben vagy, igen, tudom. hiába nem beszélsz, látom a szemeden, hallasz, idegesen rángatózik. tested is remeg, bár jól álcázod. még most is képes vagy erre. akár nagyapád közvetlen halála előtt, amikor még odakapott, szégyellte, hogy lecsurgott. hogy tehetetlen. te más vagy, neked ez a szép halál nem adatik meg. szörnyű kínok közt fogod bevégezni, kétszer is meghalsz, benne van tenyeredben. és ezt tudod. egyik halál nemsokára eljön. még nem, egyelőre csak szenvedés. van pár éved.
azt hittem, csak provokálsz, hagysz, hogy szenvedjek, hogy írhassak. de hogy vagy, hogy ezt megkérdőjelezd… azt hitte, csak provokál, hagy szenvedni, hogy írj. de megkérdőjelezni azt hogy van…
Anna! szól a hang, de ő csak forgatja a fejét, jobbra-balra, mint eszelős. már nem hall semmit.
semmit nem hall.
erős hányinger jött, kínlódott, majd kiköpött mindent. ami benne volt.
hiába a fehér folyosó is, ami húzta, vonzta. a láthatatlan mélység. nem jutott ki. megállt a szíve, halott volt.
mindenért. mindenért neked meg kellett szenvedni. a levegőért is. ami másnak ingyen. neked az is életeden, szerencsétlen kallódó álmodozó szerecsen.
de hiszen én mindenkit szeretek, mindenkit aki rosszat is tett velem. ez kamu. hazudsz. gyűlölöd magad. amiért nem haragudhatsz senkire semmiért. mert neked mindig másnak kell lenni. pedig szeretnél visszaszólni, szeretnéd megvédeni magad mint más. amikor igazságtalan, amikor bánt. amikor fáj. és nem lehet. neked nem lehet azt amit más. gyűlölöd magad. gyűlölöd amiért nem haragudhatsz senkire. gyűlölöm aki vagyok. így hogy vagyok. hogy nem vagyok.
mindenkit szeretsz. és megbocsájtasz, és magadnak is tennéd, ha tennék. de senki nem bocsájt feléd kezet. elfordulnak a tekintetek, nem mosolyognak a szemek. késő beszélned. már nem ér. már semmit nem érsz. meghaltál. hát nem érted? nem érzed? hiába minden. hiába próbálkozol. hiába tartod görcsösen. nincs már semmi amit tarthatnál. hiába fordulsz kéréssel. visszataszító a szemed, ahogyan rájuk nézel. visszataszító a zavartság, ami feléjük tükröződik. egyszerre védekeznél, beszélnél, sírnál. nincs bocsánat. semmi nem segíthet. más vagy. te megbocsájtasz, mindig megbocsájtasz, akkor is amikor viszont kérdeznek tekintetek, sose fordulsz el. másságod kitaszít téged. hiába írsz. hiába beszélsz. és falak sincsenek. csak az űr. a semmi űr. ami még csak vissza se hangzik. csak belül hallod hangod. meddig… | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
