NAPLÓK: raravis Legutóbbi olvasó: 2026-10-12 17:10 Összes olvasás: 2828| 3. | [tulajdonos]: Korszerű | 2013-02-02 08:25 | Az árokparton egy ócska tévé hevert. Elavult képcsöve már rég kiégett, hátsó burkolatát pedig szutykos vandálkezek feszegették le. Már az idejét sem tudta annak, hogy mikor lökték ide és mióta reszket magányosan a fagyos szélben, de nemlétező memóriájában még képes volt halvány, sistergő foltokat felidézni a régmúlt életéből.
Emlékeiben a sok-sok egyforma társa közül leemelték az áruház polcáról, és egy autó csomagtartójában az ismeretlentől rettegve zötyögött új otthona felé.
Amikor megérkezett és kibontották a kilátását akadályozó csomagolásból, tapsikoló, gyöngyöző nevetésű gyerekek és ragyogó arcú felnőttek vették körül, akik izgatottan fecsegtek a feje fölött. Ámulva nézett körül a meleg nappaliban. Amint elszállt a pára a képcsövéről, egy öreg, fekete-fehér készüléket vett észre, ami szomorúan és riadtan figyelte őt. A következő pillanatban a régiséget egy erős férfi kíméletlenül a hóna alá kapta, kicipelte a műhelybe, majd nem sokkal később már csak a kibelezett burkolatot hozta vissza, és egy halakkal teli akváriumot helyezett a korábbi katódsugárcső helyére.
Döbbenet és félelem lett rajta úrrá. Nem akarta így végezni! Utálta a vizet, utálta a halakat, a bugyborékolást... Csak akkor kezdett el lassan megnyugodni, amikor óvatosan a régi televízió helyére állították, és az emberek a kanapéra szuszakolták magukat, miközben türelmetlenül próbálták beállítani rajta különböző csatornákat.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, hiszen már akkor is erre vágyott, amikor a futószalagon dolgoztak az összeszerelésén szorgos robotkarok. Hálásan kezdte el ontani magából az izgalmasabbnál izgalmasabb filmeket, a csodás meséket, a gyönyörű koncertfelvételeket és a fontos híreket. Naponta több órán keresztül láncolta magához a családot! Ott volt velük, amikor fáradtan hazaértek a munkából, és ott volt, ha felébredtek, vagy ha elálmosodtak. Villogtatta a képeket az ünnepeken, az étkezéseknél, a kisbaba születésénél, a nagypapa halálánál... A világ legboldogabbjának érezte magát attól a gondolattól, hogy ő mennyire fontos és mennyire nélkülözhetetlen.
Napok, hetek, évek teltek el ebben a kiegyensúlyozott langymelegben. Aztán...
A férfi egy hatalmas, lapos csomagot tett le a nappali közepére. A család érdeklődve állta körül az új jövevényt, és kapkodva tépték le róla a dobozt. Amint megszabadították a borításától, egy pökhendi plazma orrát magasba emelve, gőgösen mérte végig az embereket, majd egy gúnyos, fitymáló pillantást vetett rá is. A dundi tévé katódsugaras képcsövén jeges rémület suhant át. Eszébe jutott az akvárium... a halak... a víz...
A következő pillanatban valaki erősen megszorította az oldalát és behuppantotta egy autó csomagtartójába. Nem értette, hogy hova viszi és miért, de titokban reménykedett, hogy talán egy új otthonba kerül, ahol ismét elvarázsolhat kicsiket, nagyokat egyaránt.
Az autó fékezett. Kinyílt a csomagtartó és...
A merengésből a jéghideg áradat rántotta vissza a valóságba, amikor egy dübörgő kamion kerekei ráfröccsentették a sáros pocsolya vizét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
