NAPLÓK: rabbit Legutóbbi olvasó: 2026-02-15 14:47 Összes olvasás: 26911| 11. | [tulajdonos]: hóhér | 2007-09-02 10:55 | Vasárnaponként írok ebbe a méregzöld téglalapba. Ez a most felismert szabályosság kicsit zavar. A hóhérról akarok. Emlékszem rá a villamosról, még iskolás voltam, körülbelül negyedikes, és odaköszönt apámnak - felszínes ismeretség presszói cinpultnál -, aki visszavakkantott, de nem kezelt vele. Amikor leszálltunk, mondta, hogy ez az ember hóhér. A történelmi képeskönyv csuklyás, ujjatlan köpenybő ingféleséget viselő, vastag karú figurájához képest nagyon hétköznapian festett, hasonlított a rajztanárra. Néhány évvel később meséltek róla egy történetet. 89-ben eltörölték a halálos ítéletet és ő az utcára került. Pár hónap múlva felakasztotta magát. Hagyott hátra egy levelet. Leírta, hogy 57-ben fellógatta a saját bátyját. Ennek az embernek Szabó volt a neve, így a névazonosság nem szúrhatott szemet senkinek. Félt, hogy elveszíti a munkáját, ezért nem szólt senkinek, tette a dolgát. Ami különös, hogy a bátyja, aki nem kért szemkendőt, valami megnyugvással hagyta, hogy a kötelet a testvér hurkolja nyaka köré. Talán neki is könnyebb volt. Biztosan ő vágta le a kötélről, elkísérte a jelöletlen sírig, ahová fejjel lefelé, megkötözve fektették. A hóhér a középkorban több volt, mint ítéletvégrehajtó. A gyógyításhoz is értett, illetve a fájdalommentes halál követe volt. Valaki, aki az élet-halál küszöbön áll, felettes akaratot közvetít. Ez a Szabó nevű hóhér ugyanazt a halálnemet szabta ki magára, amit végrehajtott a bátyján és még nyilván sok száz emberen.
Apám mesélte, hogy mindenki kerülte, sőt, még a legelesettebb iszákos sem fogadta el a meghívását. Szabó mindig egyedül ivott. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
