NAPLÓK: szalmakutya Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 08:04 Összes olvasás: 30239| 72. | [tulajdonos]: A SZIGETEN | 2023-12-16 16:44 | JÓZSEF ATTILA
A SZIGETEN
Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben -
Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...
Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben.
Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen.
Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, -
de „Hoch!”-ok zugtak és rekedtebb „Heil!”-ek,
csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar
zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom!
Barna szmokingban huzták a zenészek -
de kinek huzták? melyik nép a részeg?
Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.
Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?
1934. júl. 21. | |
| 71. | [tulajdonos]: nem muszáj | 2023-03-04 15:14 | JÓZSEF ATTILA
(SZÁLLJ KÖLTEMÉNY...)
Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csipjük csak fülön.
Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.
Szólitsd mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.
1937. márc. | |
| 70. | [tulajdonos]: HÚSZ ÉV | 2023-02-10 09:01 | Lassan húsz éve annak, hogy megszületett ez a vers. Úgy hiszem, hogy ma is aktuális!
EGRY ARTÚR
EURÓPA(PONT)HUNIÓ
(2004 május 1.)
Itt állunk most is, újra ,
mint ezeregyszáz éve,
mint amikor mi voltunk itt,
a kelet népe, Európa réme!
Pont úgy, ahogy akkor,
olyan szinte minden,
akkor sem adtak itt semmit,
de semmit sem ingyen!
Itt megtanultuk mi mind,
a király, a nemes, a paraszt,
a hatalom sohasem kér,
csak elvesz, rabol és akaszt!
Akkor is, mint rég, ma is a tét
a föld, a víz és a kenyér,
mert a gyermek, ha nagy,
ha kicsi is, mindig enni kér!
Itt állunk mi mind, aki volt,
aki most, és aki lesz - magyar,
csak azt látjuk tisztán:
a porhintés mindent betakar!
Kifordított, üres zsebekkel,
- de hiszen mit is remélünk -
talán nem fosztanak ki egészen,
ez minden reményünk!
Hiszen már annyiszor elárult
Európa téged Magyarország,
jött hozzád vad tatár, sima török,
orosz, és jó sógor osztrák!
Egytől-egyig mind, mindig
a vagyont, a kasszát kereste,
akár a meráni vagy a vallon,
mindig csak a hasznát leste!
Hiába volt az ország keresztény,
és szent itt maga a király,
mindig magunk maradtunk mi,
aki Muhira, Mohácsra kiáll!
Jó "tiborczai" a kampánytól festett,
ünnepelt, optimista mának,
mi lesz az majd, ami az európai
étvágynak határt szab?
(Budapest 2004)
| |
| 69. | [tulajdonos]: próba | 2023-02-10 08:56 | | próba | |
| 68. | [tulajdonos]: hogyan viselem a szégyent | 2022-03-14 19:45 | Nagy Gáspár: A Fiú naplójából
… és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
…és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod
alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
tócsafénye és fénytelen homálya…
…csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen
ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást…
…nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent
hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket
és másképp vert a szívem másért pirultam el
másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam
ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek
alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén –
de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így
mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!…
(1981- 1986) | |
| 67. | [tulajdonos]: zsebben a gerincüket | 2022-03-06 14:49 | JÓZSEF ATTILA
KAKUK MARCI
Kakukkos isten rakott idegen világ pihéibe,
Arcunkra könyvelt bizonyossággal
Mi tudjuk, ugye, gyöngyöm-bogaram.
S kihajitnak csavargónak az utakra,
Ahol vásárra szekerezik az öröm.
De megterít a nyár eperfák zöld abroszán.
Testes mosónővé negyvenévesedik
Diaboló-derekú Beatricénk,
Kinek szemében galambok laktak egykor.
Lábainkon kolonc az országút,
Megennénk egész kukoricatáblát,
S elhiheted, az a legnagyobb bajunk,
Hogy muszáj lenni becsületes ősállatoknak is,
Akik nem hordják zsebben a gerincüket.
Rózsás alakod is csukaszürkére mázolják,
Torkodat elvitték gépkocsitülöknek,
Hirdetőoszlopok árnyéka vagy,
Más se maradt belőled, mint a: Kakuk Marci.
Néha van úgy, hogy fejed szomorúság zsuzsuja
És a piszkos járdáig fityeg.
Ilyenkor kivilágitják a városokat
S legszebbre festik magukat a lányok.
Zokognál is, de nyelvem alá duglak,
Mert ángyod is tudhatta, mikor megszülettél,
Azért születtél,
Hogy plébánia légy a templom egerének.
És szélben szoknyaként gyűrődő bőröd alatt
Mennél jobban szétsárgul a papirmadzag,
Inaimra annál inkább drótkötelek nőnek.
Te vagy sokunk szándékának rúdja
És nem vagyunk vak csillagászok,
Azt akarjuk, vakondok is lássa,
Hogy a kelő nap mennyire illik hozzánk!
1924. márc. 11. | |
| 66. | [tulajdonos]: börtönök | 2022-03-04 23:48 | GÉRECZ ATTILA AZ ÍTÉLET
Az ítélethozás. A bíró
belép, s az esküdtszék feláll.
Süt a nap. Valahol a Lídó
fövenyén mosolyt forr a nyár.
Itt megreped a csönd, a nyíló
szemeken átszáll a Halál.
Négyszer suhint kaszája éle.
A terem csöndes és komor.
S ők állják, mintha egy sem élne,
Hűsen, mint négy ezüst szobor.
S a négy vágás finom sebére,
kivérzik négy gúnyos mosoly.
S e gúnyos görbéjén a szájnak
arcunk fölér és visszanéz.
S egy pillanatig mind így állnak;
mert csúcspontja volt az a rész
a végtelen hiperboláknak,
amelyek íve visszavész.
(Hátrakötik a kezeit.
A hóhér a zsámolyt kirúgja.
A csigát ketten kezelik.
Az arc eltorzul, és kinyújtva
úgy ráng a test még percekig,
mint sátáni hegedűk húrja!)
Gyula teste már nem soká élt.
(Mészben a csontváz is elmállik.)
De mikor a hóhér hozzáért,
hangja kizúdult az utcákig,
süvöltve tovább: „a hazáért
és a népért mindhalálig!...” | |
| 65. | [tulajdonos]: a fáradt kedves vezető | 2022-02-27 03:24 | | A deréktájon úszógumiszerűen kidomborodó intelligencia egy fanyalgó kovászosuborka-kedvelőt takar. Ő a volt író. Aki, ma már lusta, mint lajhár az ágon. Beleszól a politikai életbe, és jogi eszmefuttatásai rendre kiverik a biztosítékot tanult "barátjánál". Mellesleg a volt író előszeretettel dicsekszik. Egyik kedvenc opusza, "Majdnem kiadták a könyvemet" c. történet. Kinek a pap, kinek a papné. Szalmakutya élet. A Holdat még megugatja. | |
| 64. | [tulajdonos]: börtönvers | 2022-02-13 23:51 | Börtön vers Apró Antal, Kádár János és társai jóvoltából.
Buda Ferenc
Az ember olykor úgy
Az ember olykor úgy tud vágyakozni,
hogy égetőbben már nem is lehet.
Minden csak bánatát képes fokozni,
s fájó filmszalag lesz a képzelet.
Emlékezéssel szívig megrakodva
a kinti gerlebúgást hallgatom.
Hamuvá hull a hitvány cigaretta.
Altató fény hull az ablakon.
Falak ellen nincs eszköz védelemre-
szívom a kéklő füstöt émelyegve,
szétfoszlik az, akár a tűnt öröm,
s szálanként hull, fogyatkozik reményem.
De tűrni kell most könny nélkül keményen.
S a kurta csikkel ujjam pörkölöm. | |
| 63. | [tulajdonos]: Testét ette és vérét itta | 2022-02-13 08:42 | Február van. Ideje készülnünk az ünnepre.
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Agyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal
New York, 1956. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
