NAPLÓK: senkiházi Legutóbbi olvasó: 2019-10-13 05:58 Összes olvasás: 976| 3. | [tulajdonos]: Karácsonytól karácsonyig | 2016-12-23 13:21 | Isten a szeretet ("Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet." ; "Ho mé agapón ouk egnó ton Theon, hoti ho Theosz agapé esztin." Jn. I. 4,8.). Nem sokat tudunk Istenről, még kevésbé a szeretetről. Tülekedés, irigység, gőg, hiúság, dölyf eltakarja előlümk. Mi a sokarcú szeretet? a helyes vágyakozás?, a béketűrés?, a jóakarat?,a pontos lelkiismeret?, az odafigyelés, a türelem?, a nyitottság?". "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr." Kor.I.13,7.
Csupán korunk technológiáját ismerjük, a kiüresedés, lelketlenülés terrorizmusát. Isten már nem jelenvaló, a szeretetről vajmi keveset állíthatunk, inkább a szeretetet állítjuk fogyasztást elősegítő dolgokról: szeretjük a colát, ahamburgert, szeretnénk egy BMW - t, plazma tv - t.
Soha nem volt megírása óta a Madách - i kérdés ilyen aktuális: "Örjöngő röptünk, mondd. hová vezet?"
Mit hisz magáról a mai ember? Mit gondolt magáról a megváltó Emberfia, aki visszautastotta a "Jó Mester" megszólítást, mondván, csak az Isten jó, aki ellenségeiről is állította: "Ti mind Istenek vagytok." (a teljesség kedvéért az ószövetségen is olvasható formula kiválasztott bírákat is jelent).
Katolikus, Tolna megyei falusi gyerekkorom emlékezetes napjaihoz tartozott, mikor vasárnaponként a szomszédos, református faluba utaztunk anyám szüleihez. Velünk jött a plébános bácsi is (Rákosi rendszer börtöneit megjárt hitvalló pap), ugyanis ő tartotta a délutáni szentmiséket nagyapámék nádtetős, hosszú parasztházában kialakított katolikus kápolnában. A kálvinista falu maradék pápista hivője kuporgott ilyenkor a szentéllyé átalakított kis szobában. Nagyanyám soha nem jött be a misékre, öregapám az első sorban, hangosan, hibásan, botladozó szövegtudással énekelte az aznapi szent énekeket. Én egy János nevű cigányfiúval ministráltam. Elvált édesanyjával, húgával minden vasárnap ott voltak.
Mikor bejöttek a rózsabokrokkal szegélyezett udvarba, az egykor tehetős, kulák nagyapám odaszólt öreganyámnak: "Nézd Maris, milyen szépen öltözteti ez a cigányasszony a gyerekeit!" Áldozáskor János és én elsőként kaptuk a szentostyát, föl se fogtuk milyen titkos közösség tagjai lettünk ezáltal.
E kis történet szereplői zöme már nem él, a ház is odavan, Jánosékkal nem tudom, mi lett. Néha eszembejut a titkos szövetség, ami talán még ma is él.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Békák | 2016-12-05 21:16 | Címerállatomnak a békát választanám. Miért is?
Ki szeretheti ezt a nyákos, dülledt szemű, bice - bóca állatot?
Nemcsak rút, buta is.
Ha forró vízbe dobják, kiugrik belőle, ha lassan melegedő kondérba teszik, megfő.
Gyerekkoromban szomszéd haverom megtréfált egyszer, galambhúsnak hazudott békacombot etetett velem. Nem volt rossz az íze.
Aztán a falusi esték brekegés koncertjei, minhtha csak a mediterránium kabócazenéjét helyettesítené reszelőshangú, monotón kórusuk.
Hiába csókolták szép királylányok királyfivá, a varangy csak visszataszító maradt.
Majd apránléntt közel kerültem a békatóhoz.
Ebben az irodalom is segített.
Elsőként Kobajasi Issza elgondolkodtató haikuja.
"Te kis béka, te!
Ne félj tőlem, nem ismersz?
Én vagyok Issza."
(Képes G.ford.)
Később kezembe került Max Jacob verse, a "Felebaráti szeretet".
"Ki látta a békát, ahogy átkel az utcán? olyan, mint egy emberke: egy baba se sokkal kisebb. A térdein vonszolja magát: minthogyha csak szégyenkezne?....Nem! hanem reumája van, egyik lába elmarad, úgy húzza vissza! hová mehet? szegény bohóc, a csatornából mászott elő. Senki se vette észre ezt a varangyot az úton. Azelőtt engem se vett észre senki, ha kinn jártam az utcán, de most már a gyerekek is csúfolnak a sárga csillagom miatt. Boldog varangy! neked, látod, nincs sárga csillagod!" (Gergyai A. ford.)
A békák emancipációjában nem feledkezhetek meg a Muppet Show halhatatlan szereplőjéről, Brekiről sem.
Az már természetes volt ekkor, ha láttam, egy neves etologus békát az arcához szorítva fényképezteti magát.
Nyolcvanas években németországi ismerősünk mondta: szaporodásuk idején állatvédő önkéntesek vödrökkel összegyűjve viszik át őket az autópályákon, sokukat megmentve így a pusztulástól.
Mert nem mind tud segíteni magán, akár az ismert mesében.
A tejfölös csuporba esett két béka közül az egyik föladja, megfullad. A másik küszködik, erőlködik, míg vajat köpül hátső lábaival, kimenekül a cseberből.
Hát ezért lett a címerállatom.
| |
| 1. | [tulajdonos]: Amerikai advent | 2016-12-04 17:52 |
Ilyentájt, advent elején utaztam a rendszerváltás utáni években először és -eddig - utoljára Amerikába.
Rokoni meghívás. Egy külvárosi kerület szociális munkása voltam. Utoljára még elmentem a 14 emeletes toronyházba, ahol egy falunyi lakos, s nekem egy kis utcára való ügyfelem élt. Végül elértem a rokkantnyugdíjas, 50 körüli házaspárhoz is, akik többnyire pityókásan fogadtak, mindig sírtak, mikor kászülőfélben lévő közös öngyilkosságukra terelődött a szó. Ünneplőbe ültözve ki szoktak állni az ötödik emeleti lakásuk erkélyére, de a nagy ugrásra csak nem szánták el magukat.
Tőlük eljőve mentem le a lécsőházban, két emelet közti nagy üvegablaknál "ördögi" gondolat suhant át az agyamon: Mi lenne, ha most kilépnék a nyitott ablakon, helyettük is, minden nyomorult alak hellyett, igaz, oda lenne a nagy út, de mit számít ez most?
Aztán a repülógépen már elfelejtettem balga ötletem, minden félelmem elillant. A felhők felett 8 - 9. 000 m-rel azok aranysárga, vakító fehér, s valamilyen titokzatos színű (angyalok színe?) elegye kápráztatott. Azóta is az előhívható, legmegnyugtatóbb élményeim egyike (Foltokban itt ott az Atlanti - óceán indigó kékje is látható volt).
Aztán majd mindent láttam, amit egy hónapig tartó út alatt lehet: az esti New Yorkot, ahogy fölnézve a bábeli üvegpaloták eltakarják az eget, a hideg New Yorkot, a járdapadkán kucorgó, alamizsnát kérő feketékkel. Prédikátorokat, azt a bizonyos 64 fogas mosolyt, Manhattan-i esztelen sietést, ahol egy megbotló görkorcsolyás zökkenti vissza a felgyorsult időt. Washingtonban a Vietnamban elesett katonák gránit emlékműávét (turisták, rokonok, amerikai papírzászlóra satírozzák a neveket), VIP -es út a Fehér Házba: minden szobában jobbadán fogyatékos személyek alkotta kórusok énekeltek, Philadelphiában abban a helyiségben álltam (Szabadság Csarnoka), ahol az első 12 önálló állam képviselői aláírták Függetlenségi Nyilatkozatot ("Magától értetődőnek tartjuk azon igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek született...")
Látni a pionírok korában is már álló erdőt, a némán is ijesztő óceánt.
Kisvárosok adventi - a hatvanas évek zenéjével kihangosított - édes, bús melankóliáját. Egyikben, a Hudson folyó mellett, megismerni az apróka magyar református templomot, az egyházközösség - talán utolsó - három hívével.
Karácsony, Szilveszter. Aztán házi pezsgőfürdőben, jótét családi körben, egy üveg Budweiserrel a kezemben eszmebe jutott az egyik külvárosi utca, ahová munkám során majd visszamegyek és hallottam azt a különös, szomorú zenét, amit mindig halottam magamban, mikor az ütött - kopott házakba mentem gondterhelt lakóik megoldhatatlan ügyeit intézni.
Visszafelé a repülön egy cowboykalapos ember mellett ültem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
