senkiházi: Amerikai advent

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37239 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Szívfa
Szilasi Katalin: A padláson
Fekete Orsolya: Szórt fény (szűretlen)
Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
FRISS FÓRUMOK

Szabó László 3 órája
Boris Anita 4 órája
Király Ferenc 4 órája
Petz György 5 órája
Nyári László 6 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Szilasi Katalin 7 órája
Lantos Tímea 8 órája
Tóth Gabriella 8 órája
Busznyák Imre 21 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Radics Zina 1 napja
Oláh Imre 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Czékmány Sándor 4 napja
Kiss Anna Mária 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 4 órája
Baltazar 4 órája
nélküled 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 7 órája
EXTITXU-UXTITXE 12 órája
Bara 20 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 21 órája
történések 21 órája
Conquistadores 1 napja
mix 1 napja
PIMP 1 napja
az utolsó alma 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: senkiházi
Legutóbbi olvasó: 2020-07-16 01:26 Összes olvasás: 1080

Korábbi hozzászólások:  
1. [tulajdonos]: Amerikai advent2016-12-04 17:52



Ilyentájt, advent elején utaztam a rendszerváltás utáni években először és -eddig - utoljára Amerikába.
Rokoni meghívás. Egy külvárosi kerület szociális munkása voltam. Utoljára még elmentem a 14 emeletes toronyházba, ahol egy falunyi lakos, s nekem egy kis utcára való ügyfelem élt. Végül elértem a rokkantnyugdíjas, 50 körüli házaspárhoz is, akik többnyire pityókásan fogadtak, mindig sírtak, mikor kászülőfélben lévő közös öngyilkosságukra terelődött a szó. Ünneplőbe ültözve ki szoktak állni az ötödik emeleti lakásuk erkélyére, de a nagy ugrásra csak nem szánták el magukat.
Tőlük eljőve mentem le a lécsőházban, két emelet közti nagy üvegablaknál "ördögi" gondolat suhant át az agyamon: Mi lenne, ha most kilépnék a nyitott ablakon, helyettük is, minden nyomorult alak hellyett, igaz, oda lenne a nagy út, de mit számít ez most?
Aztán a repülógépen már elfelejtettem balga ötletem, minden félelmem elillant. A felhők felett 8 - 9. 000 m-rel azok aranysárga, vakító fehér, s valamilyen titokzatos színű (angyalok színe?) elegye kápráztatott. Azóta is az előhívható, legmegnyugtatóbb élményeim egyike (Foltokban itt ott az Atlanti - óceán indigó kékje is látható volt).
Aztán majd mindent láttam, amit egy hónapig tartó út alatt lehet: az esti New Yorkot, ahogy fölnézve a bábeli üvegpaloták eltakarják az eget, a hideg New Yorkot, a járdapadkán kucorgó, alamizsnát kérő feketékkel. Prédikátorokat, azt a bizonyos 64 fogas mosolyt, Manhattan-i esztelen sietést, ahol egy megbotló görkorcsolyás zökkenti vissza a felgyorsult időt. Washingtonban a Vietnamban elesett katonák gránit emlékműávét (turisták, rokonok, amerikai papírzászlóra satírozzák a neveket), VIP -es út a Fehér Házba: minden szobában jobbadán fogyatékos személyek alkotta kórusok énekeltek, Philadelphiában abban a helyiségben álltam (Szabadság Csarnoka), ahol az első 12 önálló állam képviselői aláírták Függetlenségi Nyilatkozatot ("Magától értetődőnek tartjuk azon igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek született...")
Látni a pionírok korában is már álló erdőt, a némán is ijesztő óceánt.
Kisvárosok adventi - a hatvanas évek zenéjével kihangosított - édes, bús melankóliáját. Egyikben, a Hudson folyó mellett, megismerni az apróka magyar református templomot, az egyházközösség - talán utolsó - három hívével.
Karácsony, Szilveszter. Aztán házi pezsgőfürdőben, jótét családi körben, egy üveg Budweiserrel a kezemben eszmebe jutott az egyik külvárosi utca, ahová munkám során majd visszamegyek és hallottam azt a különös, szomorú zenét, amit mindig halottam magamban, mikor az ütött - kopott házakba mentem gondterhelt lakóik megoldhatatlan ügyeit intézni.
Visszafelé a repülön egy cowboykalapos ember mellett ültem.




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-16 00:01   új fórumbejegyzés: Szabó László
2020-07-15 23:33   új fórumbejegyzés: Boris Anita
2020-07-15 23:21   Napló: Baltazar
2020-07-15 23:14       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella anya jav.
2020-07-15 23:12   új fórumbejegyzés: Király Ferenc
2020-07-15 21:24   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-07-15 21:15   új fórumbejegyzés: Petz György
2020-07-15 21:01   új fórumbejegyzés: Boris Anita
2020-07-15 21:01   új fórumbejegyzés: Nyári László
2020-07-15 20:56   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt