NAPLÓK: samuszöveg Legutóbbi olvasó: 2026-03-14 04:41 Összes olvasás: 4799| 7. | [tulajdonos]: 6. :) | 2013-06-09 12:57 | Hú, ma lifteztünk mamával! Ilyen lehet a pokolra szállás?! Az utcán tűzött a nap, mint a katlan, autók dübörögtek, szélvédőkön rovarok, önkéntes merénylők… lelték halálukat. Se híre, se hamva a jó levegőnek, meg a madarak csicsergésének! Jobb lesz, gondoltam, ha fölmenekülök emlékeim padlására. Jaj, mama a melled tanította meg nekem, hogy mi az a meleg! Hú, ezt elmondom magamban többször, mint mantrát, annyira jó! Mama, nézz csak felfelé! Látod, a fák ágaikkal megpróbálják megérinteni egymást!
Hirtelen megszólalt a perpétummobile. Megbocsátottam mamának, hogy nem figyelt rám, hisz a papa hívta. És reggel nagyokat kacagtam papán, mert a szakállán zabpehely ült, mint egy pici lepke. Szerencsére nem hallotta, még csak belül tudok nevetni. Az persze már igazán zavart, hogy mama annyira belemélyült papa búgó hangjába, annyira eltávolodott tőlem, talán a mennyekbe, hogy nem hallotta a nyüszögésemet. Na, majd sírok nekik este, és ha észreveszik?, kenegethetik nyugodtan karomon, combomon piros, duzzadt szúnyogcsípéseim.
Különben tegnap este láttam, hogyan kell csókolózni! Testet testbe fonva. A pelenkába kapott mama és papa tőlem is valamit. A szomszéd néninek ma átvihetnék, aki a túlsó erkélyen leszarja mindig, hogy épp levegőznék: rám fújja a füstöt. Persze megértem, én se szeretném, ha klimaxos, felfuvalkodott béka lennék. Ráadásul sejtem, ő lesz a „bébiszitterem”. Lehet, hogy köt vagy horgol majd nekem: sapkát, sálat, takarót? Nagymamáim pedig vigyázzák a távolból!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
