NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 02:22 Összes olvasás: 175034| 1771. | [tulajdonos]: librarium | 2024-01-16 19:12 | Egyik életemben biztos író lettem volna. Afféle olvasó-író, sok magánnyal, hagyva, hogy egyik könyvem elvezessen a másikig, s folyamatosan papírra vetve, ami ebből leszűrődik bennem, rajtam át. S közben éltem volna vmi olyan egyéb életet is, amiben mások is vannak, de amibe ez belefér.
Virginia Woolf arra jut többek közt, hogy az alkotáshoz saját szoba kell és nem árt az anyagi függetlenség. A molyos kommentekben olvasom, h a saját szoba akkor még elérhetetlen volt ugyan, de mára kivívtuk.
Soha nem volt saját szobám. Se gyerekkoromban, se az albérletekben/kollégiumokban, se a saját felnőtt életemben. Viszont többször is majdnem kialakítottam egy-egy helyiségből ideiglenesen vmi hasonlót (tenyérnyi kisszobából dolgozót, ahol a magántanítványokat fogadtam, s ahol végül megírtam a szakdolgozatom gyerekek mellett, s ahova aztán be is költözött a legnagyobbik), ahol egyrészt a lopott percekben baromi jól éreztem magam, másrészt bűntudatom volt tőle, h egy családanyának nem kéne ilyesmire vágyni. A jelenlegi házunknak van egy régi, vályog melléképülete, ahova beállítottam egy barátnőmtől leselejtezett íróasztalt és már az iskolából leselejtezett szekrény és könyvespolc. Természetesen a család igényeinek az felel meg, h ez a hely egyben tároló is, ráadásul fűtetlen, tehát alkotásra, még ha lenne is ilyesmire időm, kevéssé alkalmas, de az benne a számomra érdekes, h mennyire kitartóan bennem maradt az igény erre egész életemben.
És azt hiszem, többek közt azért vonultam el írni évente egyszer 3-4 napra az utóbbi években, mert rájöttem valahol, hogy valószínűleg nekem soha nem is lesz. Azért ennyi időre, mert mind anyagilag, mind családos nőként ennyit engedhetek meg magamnak. A legolcsóbb szállások közt böngészve, s úgy választva, h 2 feltétel teljesüljön:
1. háborítatlan egyedüllét
2. asztal, amin írni lehet.
Ami nagyjából az, aminek VW a saját szobát definiálja.
Egyébként mindent meg lehet oldani, nagyon jól tudok beülős pékségekben hosszú kávé, tea vagy latte mellett írni. Vagy akár a szegedi piacon, ugyanilyen italok mellett az épület mögé kirakott asztalkán a napfényben. Lehetnek a szoba falai levegőből, csak asztal és háborítatlanság legyen. Meg saját idő. Amiben vissza tudok magamhoz találni. Meg tudom hallani a saját hangom, ahogy már 2018-ban is leírtam itt. 'Incandescence' írja Virginia W.
Na, ez az utóbbi, ami nagyon-nagyon nehezen elérhető. Most is csak azért sikerült, mert tegnap beteg lettem és se ma nem mentem, se holnap nem megyek dolgozni. S most, h már fel tudok kelni, javítás helyett ezt leírtam abból a sokból, ami most bennem kavarog, s amit le szeretnék írni, de nem fogok, mert nem engedhetem meg magamnak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
