NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2020-09-27 19:19 Összes olvasás: 106146| 1053. | [tulajdonos]: bedridden | 2019-12-10 10:02 | Továbbra is rosszul vagyok, így ma ágyban, párnák közt javítok, próbálok órákat tervezni. Most épp a saját helyettesítésem hátralévő részét, csak eléggé szédülök, nehéz koncentrálni.Nyilván írni se most ideális, csak megint az van, mint mindig, mikor kicsit kiesek a mókuskerékből, h mindjárt meg akarom oldani az életemet.
A szerelem ilyenkor elviselhető szinten fáj, van, h tök tünetmentes, mindenesetre simán együtt lehet vele élni. Sajnálom, h megszívattam vele magam, az illetőnek nem egyhamar fogok megbocsátani, de az se igaz, h szeretem. Bedobtam a szívem a moslékba, még mindig ott van, nehezen tudom kiszedni. Azért borultam ki mostanában ennyire, mert észrevettem, h ugyanazt csinálja a most odakerült ifjú és gyönyörű kolléganővel, amit tavaly velem. Illetve csinálják. Az egész világ bólint erre, ez szép és normális, nekem meg marad a gonosz banya szerep, ha nem tudok örülni.
A másik fiatal kolléganőm viszont nagyon pozitív hatás, nagyon lelkiismeretes és szuper jól tanít az osztályomban, de amellett becsületes és egyenes is. Épp ezért nagyon tisztelem, ahogyan a határait meghúzza, illetve ellentmond a rossznak, a kis sunyi, vagy körmönfont bepróbálkozásoknak. Őt figyelve kezdtem észrevenni, h mi mindent hagyok magammal megtenni, illetve kellemetlenül érezni magam a behódolásaim miatt, amik eddig nem is tudatosultak bennem ekként.
Pl nyilván azért tette meg a fiatalember tavaly, meg amikor írt, mert meg most, mert engedtem neki, h megtegye. Mert egy rakás szarnak tartottam magam, aki örülhet, ha vki megtűri, pláne, ha még rá is néz érdeklődéssel! (Persze, ez őt nem menti fel. )
Különben meg pdf-ben megtaláltam 2 nekem ajánlott pszichológiai/önismereti könyvet, h rakjam magam rendbe, de zúg a fejem (amúgy is), már túl sok elméletet, tipológiát láttam, nem is mélyülnék szívem szerint, csak unom a saját ismétlődő rossz döntéseimet, önsorsrontó viszonyulásaimat, h mások döntik el a sorsom, és úgy, h az nekik előnyös, nekem meg rossz. Az a veszély megvan, h ha találok vmit, akkor szemközt találom magam a szüleimmel és megint válni akarok majd. Talán tényleg kéne egy pszichológus, bár félek tőle, h még rosszabb lenne tőle minden. Az előző kettő mellett, h esetleg rájönnék, h tényleg szar ember vagyok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
