NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-01-29 03:34 Összes olvasás: 213722| 632. | [tulajdonos]: for the record | 2018-03-23 15:09 |
Belezokog a telefonba: Nagyon boldog születésnapot utólag is!. Alig tudja befejezni, a végén kitör belőle a sírás. Gondolom, nem ettől hatódtál meg ennyire. Sikerült kicsit megnevettetnem. Akkor mitől? Bandi most hozott el a körzeti orvostól, pánikrohamom van.
Október 3-a óta nem hívott fel. De azért ugye tudom, h ő engem nagyon-nagyon szeret. Nem tudok mit mondani. Vmi olyasmit azért mégis, h biztos vannak kint a nagyvilágban ilyen rólam szóló szeretetek, csak az a baj, h ezekből semmi nem ér el hozzám. Egyedül vagyok, no, még jó, h szültem 3 gyereket, akiktől megkapom a szeretetadagomat. Meg, jut eszembe, naponta, megölelget a fél alsó tagozat. Életemben még ennyi ölelést egy féléven belül. Hát ő nem szült gyereket (de, csak ő most költözött össze a barátnőjével) és egyedül van ebben a nagy lakásban. Itt megint erősebben zokog. És így tovább.
Nem tudom, mit tehetnék. A fiam biztos ki nem ejtené száján, h szeret, de ha felhív, akkor szeretve vagyok. Itt meg tehetetlennek érzem magam. Olyan, mint a Commedia del'art, újabb karakter nem kerül be, vagy segítő vagyok, vagy gonosz. Ő meg áldozat. Életvitelszerűen.
...
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
