NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 20:07 Összes olvasás: 202582| 202. | [tulajdonos]: Auster | 2015-12-14 18:19 | "…valamin megakadt a tekintetem. Izzás a járdán, az árnyak közül pislákoló ragyogás. Kékes árnylata volt, mélykék, mint Frieda szemének kékje. Leguggoltam, hogy jobban megnézzem, és láttam, hogy egy kő, talán valami ékkő. Holdkő, véltem, vagy zafír, vagy csak egy darab metszett üveg. Elég kicsi volt, lehetett gyűrű, elveszett fülbevaló, vagy egy medál, ami nyakláncról, vagy karkötőről esett le. Az első gondolatom az volt, hogy Frieda unokahúgának adom, Dorothának, Fred négyéves lányának.A kis Dotty. …Azt gondoltam magamban: Dottynak adom a követ. Fel akartam venni, de abban a pillanatban, hogy az ujjaim hozzáértek, rájöttem, hogy nem az, aminek látszik. Puha volt, érintésemre szétmállott, nedves-nyálkás trutyivá omlott. Amit én kőnek néztem, csakemberi köpet volt. Egy járókelő a szája tartalmát a járdára ürítette, a nyál meg golyóvá gömbölyödött, egy sima, buborékos felületű gömbbé. A rajta átsugárzó fénytől és attól, hogy a tükröződő fény izzó kékre színezte, kemény, tömör tárgynak látszott. Ahogy ráébredtem a tévedésemre, visszarántottam a kezem, mintha megégettem volna. Émelyegtem, hatalmába kerített az undor. Az ujjaimra nyál ragadt. Ha az ember sajátja, akkor talán nem olyan rossz, de ha egy idegen szájából való, az förtelem…
Immár megértettem, miért Kék Kő Ranchnak nevezték el a helyet. Hector már látta ezt a bizonyos követ, tudta, hogy nem létezik, hogy az élet, melyet maguknak építeni készülnek, illúzióra épül."
/Paul Auster: Illúziók könyve/
Szal le lehet győzni a szerelmet. Bosszút állni azon, h nem szerettek. De milyen gyomor örül és nem elszomorodik inkább az efféle diadaltól? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
