NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-08-16 08:54 Összes olvasás: 4996472| 1794. | [tulajdonos]: Falu | 2024-05-05 11:23 | Ha Anyuéknál vagyok, ahol nagyon sok föltorlódott a mások könyvei közül, mostanában vagy Váci Mihály válogatott verseit, vagy Kiss Jenő, számomra eddig ismeretlen erdélyi költő: Álom ajtókról című kötetét olvasgatom. Mindkettő nyugtat.
Már többedszerre tetszett ez a Váci Mihály-vers, ezért lementem ide.
Váci Mihály:
Paraszt-legenda
Élt itt e földön - azaz, helyesen: -
szeretett volna élni, - bizonyos
Zajácz Mihály és glóriája most
ragyog a fényes szerszámnyeleken,
bizonyságul, hogy bognár, kerékgyártó,
asztalos, ács, kommenciós cseléd,
béres volt és mindettől a megváltó
tüdőbaj ifjan megmenté szegényt.
A földdel vívó gyalog-rokonok
sok szelíd fegyverének - a kaszának,
sarlónak, - mint a szuronyos puskának -
jó fogású tusát ő faragott.
Kapanyelet idomított tenyérhez:
ne égessen, ha csókolja a kéz,
a villanyél ne törjön, ha a béres
a szénarendet forgatja a réten,
vagy ha a trágyát teregeti szét.
Jármot csinált igásbarom nyakára,
mesébe ballagdáló szekerek
alá csillagot vető kereket,
hegyes fogat a csorba boronába,
hogy fésülje a szőke földeket;
még szenteket is úti keresztfára,
- s fejfát azoknak, kiket szeretett!
Faragott a leroskadt nénikéknek
a Nap elé guggolni kicsi széket,
szerelmeseknek kispadot,
bölcsőt rokon, s idegen unokáknak,
ládát a bevonuló katonáknak,
bánathoz asztalt, szenvedéshez ágyat,
s a halottaknak koporsót szabott.
A köhögés szomorú ütemére
vésett, gyalult, kopácsolt, kalapált,
a nyírfaoszlopok hűvöse érte
- hányszor! - lehulló forró homlokát,
ha lehajolt, hogy kifújja magát;
s ha szájára szorított tenyerére
nézett - látta: mályvaszínű a vére.
Aztán egy égből sírdogáló őszön,
- babrálgatott egy könnyű szárnyú bölcsőn -,
véres habbal a száján, lerogyott.
- Orvost! Kocsit! - ríttak az asszonyok.
"Fát visznek épp az ökrös szekerek
a városba - egyiken elmehet, "
- üzent a báró: - "lovat nem adok! "
Úgy halt meg az akácoszlopokon.
Az egyikre ráfagyott a keze.
Azért szorította olyan nagyon:
- abból lett volna jó balta-nyele!
Görcsösen átmarkolta azt a fát,
míg döcögött a négyökrös szekér
a mennyország felé a ködön át.
- Megérdemli, ha egyszer odaér.
xxx
Nem tanulságok nélkül valóak a kevésbé erős versek sem, pl az, ami abból a vegyes élményből született, h visszatértekor hogy áll hozzá a falu. Ez, lényegében, változatlan azóta is. (Örök emberi?) Ennek a versnek, sajnos, nem emlékszem a címére és már nem a szüleimnél vagyok.)
xxx
Mióta megműtötték a szemét január 2-án, Anyu nem tud olvasni. Így aszülinapjára hangoskönyvtár előfizetést kapott tőlem. Itt hallgatta meg Nádas Péter: Rémtörténetek című regényét. Azt mondja, h az teljesen olyan, mint a Falu, ahogy ő is ismeri. El kéne olvasnom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
