NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-06-09 14:18 Összes olvasás: 1748830| 1620. | [tulajdonos]: nyirkos | 2021-10-11 13:45 |
Nyirkos, őszi nap. Jó lenne tisztára söpörni belül. Elrakni mindent, aztán újult erővel, ahogy helyes. A boldogság helyesen élni, olvasom már nem először. Amit nem általánosítanék, erőltetnék rá senkire. De engem megszólít. Nem először. Jó megszólítva lenni.
Azt hiszem, elvesztettem. Szorongatom a markomban kettőnk békekötését, mint valami kavicsot, de már se a fénye, se a melege, ami volt, nincs meg. Halott kavics. De nem dobom el, mert az az érzésem, h még így is meg tud védeni ettől-attól.
Megöregedtem. És nem szeretem ezt az öreg magamat. Talán azért is,mert az ember szereti az életét vmi vhonnan valahová dolognak látni, szívesen azonosul azzal, aminek van fejlődési íve, ahol még lehet boldog vég, vmi cél, ami más,mint a halál, vagy az út oda.
Itthon volt az összes gyerekem, és Gy. idézte, mint vmi alapigazságot, h én mit mondtam neki a szellemekkel kapcsolatban valaha. Egyáltalán nem emlékeztem rá. Másrészt, amit ma gondolok, az gyatra árnyéka egykori önmagaménak. Nem vagyok már az az anya, aki benne él. Mit kezdjen az ember a hanyatlással? |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
