NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-09-07 05:49 Összes olvasás: 4998818| 1370. | [tulajdonos]: want | 2020-09-15 06:34 | Ezt, ha másokról van szó, nem így gondolom, de magammal kapcsolatban itt motoz: hogy mit erőlködök én még ötvenévesen. Ami a szívem megdobogtatja, és itt nemcsak erre a lassan kétéves érzésre gondolok, hanem a szellemi aktivitásra is, ahhoz én már öreg vagyok, azokat már rég meg kellett volna tenni, a kenyerem javán már túl vagyok, addig kellett volna, amíg voltam benne, most már kínos a fiatalabbak közt. Meg mintha előlük venném el a helyet.
Nekem - és ez sem új- már nem kéne akarnom semmit. Lennem se feltétlen, legfeljebb a réseket tömni, ahol kell ilyesmi. Nem szabad akarni. A szerelem jól tette, h úgy alakult, ahogy, jó, h nem szeretett, h nem nyílt meg soha, mert rossz belegondolni, mi lett volna, ha igen. Ha tényleg megszeret és kinyitja magát. Nekem. Nem ezt érdemli, sokkal-sokkal jobbat. Talán vége. Nem az érzésnek, bár amiatt is, h én ezt megtettem vele, h szerelemmel gondoltam rá, iszonyodom magamtól néha, hanem az akarásnak részemről. Nem akarhatom, h szeressen. Mert az neki nem lenne jó.
Egyébként ő egy titok, amin szigorúan egy másik életben elmerengenék évekig. Amit ott messziről szívesen megnéznék, mint vmi megfejthetetlent az égen, vagy a hegy tetején, h még megvan. Tudnám, h nagyon szép. De már nem látnám.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
