NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-09-07 06:11 Összes olvasás: 4998826| 1025. | [tulajdonos]: silence | 2019-11-17 16:26 | Egyre kevésbé van kedvem bárkihez is szólni. Csak azért írom le, mert talán el kéne gondolkoznom rajta, h ugyan miért és minek is lehet a jele. Azt tudom, h az exbarátnőmnél kezdődött, h mielőtt végét vetettem kettőnk kapcsolatának, legalább három évig arról szóltak a találkozásaink, h ő öntötte rám a dolgait, a depresszióját, én meg, mivel el volt várva tőlem a megoldás, próbáltam erősebb lenni, mint a benne dolgozó erők, de aztán 1-2 óra után, mikor már majdnem indultam, felocsúdott, h 'rólad még nem is beszéltünk, mondj már vmit', akkor szinte mindig hárítottam, nem volt kedvem elmondani, megfogalmazni semmit.
Akkor azt hittem, azért, mert nem lett volna értelme, nem érdekelte volna érdemben, csak udvariassági gesztus volt tőle, elvégre jó ember akarna lenni, és tudja, h kéne, h érdekelje, de egy-kétszer, mikor próbálkoztam, bebizonyosodott, h tényleg csak szükséges rossz, h végre jó lelkiismerettel ismét róla beszélhessünk.
Szóval nem ebben tévedtem én, az érdeklődés hiányában, hanem talán abban, h én miért nem beszéltem magamról. Mert talán ez már akkor része volt vmi nagyobb változásnak, ami akkor még csak indult bennem, és nem az ő személyének szólt. Mert most egyre nehezebben hívok fel bárkit is, van, h fel se veszem a telefont, és hetek telnek el úgy, h az égegyvilágon senkinek nem beszéltem dolgokról, amik velem történtek, pedig lényegesek.
Pl múlt hétvégén baráti körünk, ami 'négy assonyból" állott és 2012 óta félévente elment együtt kirándulni, ismét kirándult- nélkülem. A helyem fel lett töltve egy másik régi bárátunkkal, egy ötödik asszonnyal. Én érettségizteltem szinten, hivatalosan ezért nem mentem velük, de igazából örültem az ürügynek, mert nem akarok a volt barátnőmmel 2 napot együtt tölteni. Most küldtek a közös csoportba képeket, jól érezték magukat. Elméletben ettől furcsán, vagy rosszul kéne érezzem magam, de ehelyett nem érzek semmit. Még csak nem is zavar. Azt, h az exbarátnőm tényleg nem szeretett, látom. Betöltötte a szerepem mással. Szüksége van emberekre a túléléshez, ha az egyik kiesik, muszáj betölteni mással.
Nem tudom, miért nem akarok beszélni senkivel. Illetve ez így talán nem pontos. Róluk még hamarabb. Ha akarja, szívesen meghallgatom. Elvégre addig érzem magam elviselhetőnek, amíg segíteni tudok. De a legszívesebben egyedül lennék és csendben. Ami talán aggodalomra adhat okot, h egyre inkább. És a kapcsolataim rovására. Nem esik jól a beszéd. A virtuális se. Talán azért, mert 90%-ban nem jelent örömöt az üzenet, ami jön, hanem ellenkezőleg. Meg azért is, mert a volt barátnőmhöz hasonlóan mást sem érdekel, h mi van velem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
