NAPLÓK: nem csak magamnak
Legutóbbi olvasó: 2025-10-25 23:17 Összes olvasás: 42230| 1. | [tulajdonos]: ma már kevés vagyok | 2006-03-04 23:44 |
A nap folyamán bele-bele néztem a DOKK oldalaiba. Néha csak leülök a gép elé és minden szándék nélkül beütöm: www..... Függőség. Ez jut gyakran eszembe. Tegnap egy új névvel találkoztam tt: Nagy Farkas Dudás Erika. Minden verse a maradanDOKK-ban kerkült. Végigolvastam. Most egy pillanatra lemerülök magam sem tudom hová... Minden idegszálam tudja-mondja-súgja: nem maradandók. Jók.
Beleolvastam Kovácske T János naplójába. Valójában csak az utolsó bejegyzésre emlékszem. Tetszik nekem ez a János. Már majdnem kifinomult néhány mozdulása. Már majdnem.
Egyszer éltem át, hogy élek. Hogy én vagyok. Egyszer. Ez akkor volt, amikor elhittem valaki szeret, engem szeret. Úgy megállni egy ember előtt, mint Isten előtt, amikor biztos vagy benne, hogy elfogad, legyél bámrilyen: ez a jelenvalóság maga. Az is lehet, hogy csak egy alaptulajdonságommal szembesültem. Saját magam börtönét láttam meg kívülről, mikor valaki kiszabadított onnan. Életemben először kívül voltam a rácsokon, s csodálkozva vettem észre őket. Azt éreztem: jelen vagyok. Megláttam azt is, hogy legbénítóbb rámnézve az, hogy nem szeretnek. Ezidáig azt hittem, a legnagyobb mozgatórugó a küzdelem mások szeretetéért. De nem. A legnagyobb mozgatórugó az, amikor a kapott szeretet olyan tiszta, hogy elsöpri a rácsokat, a létezés minden gátját. Amikor annyira csak létezel, hogy reflektálni, megérteni is elfelejtesz. Elfelejtesz félni, félteni önmagad.
Szeretném tudni, másoknál ez hogy van.
Mostanában különben is érzem, hogy nagyon kellene tudnom, más emberek belső világán át létezni. Másik lénybe belebújni, figyelni. Korábban azt hittem, elég vagyok én. A másik csak azért létezett, hogy ellenpontjaként magam igazoljam. Ma már kevés vagyok. Egyedül.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
