NAPLÓK: november rain Legutóbbi olvasó: 2026-09-18 13:16 Összes olvasás: 39666| 222. | [tulajdonos]: részletek. | 2015-01-14 15:59 | Győrffy Ákos
Roncsok
(részlet)
(1)
A várudvar közepén hatalmas, száraz fatuskó.
A falak, ha fölfelé nézel, ha egy képbe próbálod
süríteni a felhőkkel, a falak mintha lassan
forognának el nyugat felé.
A fatuskón ülni ebben a lassú elforgásban,
nézni a várkapun át kifelé, és az alacsony dombok
fölött meglátni az őszt, ahogy közeledik, az őszt egy
halványzöld csík képében, egy halványzöld csík
a dombok fölött, és ebből tudni meg, hogy jön,
mintha az égből ereszkedne le, vagy szivárogna át
a kékségen. Ő az.
És egymásnak semmit, semmit sem mondani,
talán mert nem tudunk mit, nem tudnánk olyat
mondani, ami elterelhetné a figyelmünket erről
a lassú elforgásról, vagy arról a halványzöld csíkról
a dombok fölött.
A beszéd hangjai még annyira sem érnek el,
mint a verebek motozása a lőrések zugaiban.
A saját hangomhoz sincs semmi közöm, véletlenszerű
szavak, tompaság, egy nyálkás burok, ami körbevesz,
de nem azért, hogy megvédjen, inkább azért, hogy
fogságából ha egy beláthatatlanul távoli időben mégis
kiszabadulnék, csak még védtelenebbül álljak majd, mint
egy égési sebekkel borított ember, aki egy gyengédnek
szánt érintéstől is üvölteni kezd.
(2)
Az eső eltünteti a lábnyomokat a homokpartról,
egyenletesen rücskös, tiszta felületet hagy maga után,
lehet kezdeni ismét teleírni, lábnyomok szavai és mondatai,
miközben a folyó felszínére rá van írva az összes eddig
elhangzott és csak ezután elhangzó szó és mondat,
ott úsznak a szavaim, és nem tudom elolvasni,
csak az írást látom, de nem ismerem a folyó nyelvét,
úsznak el, és nem látom többé a még ki sem mondott
szavaimat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
