NAPLÓK: mix
Legutóbbi olvasó: 2025-11-13 00:25 Összes olvasás: 161054| 994. | [tulajdonos]: Kántor Zsolt R.I.P. | 2023-10-11 20:43 |
Kántor Zsolt
Rostjaira bomló idill
A krupié számos regiszterén játszik egyszerre a párbeszédnek. Több ablakot nyit meg. Több parasztot tol előre a sakktáblán. Amikor kiteszi a pontot regénye utolsó mondata után, a játéktermet elönti a „szél”, ki tudja honnan jön, mit visz el belőle? S a regénybe szőtt remény a rémület szövetében kontextualizálódik. Nem csak a cselekmény, hanem maga az élet. Nem lineáris bomlás. Az idő celofánja ki van lyukasztva rajta. Az idő, amiben folyik az egész, az pedig a lágy fantázia. A beszédmód lelke? Vagy csak idióma? Találj valamit, ami az időn kívül létezik! A metafizika nem organikusként örökzöld ösztön. Nem tudsz ellene tenni annak, hogy ne azt álmodd, amit álmodsz. Fanatikusan rapszodikus életvitel. A másiknak kívánatosként való megmutatkozása. Ami megkezdődik, mielőtt létezne. Absztrakció és struktúra. A partikuláris mező. Csörgő zseb, kulcs és SELYEMCUKOR. Kiesett tejfog: a hajnali motívum. Szimbólum és kapcsolat. Ahogy nagypapa mondta. Mert csak az a miénk, amit megeszünk. Megesszük a szöveget, amit elolvasunk. Egész éjszaka azt emésztjük, ami a szemünk előtt lepergett, lezajlott. A rostjaira szedett idő. Töredékek az IDILL partján. Elalélt hasonlatok, gyűrött ébrenlét. Valaki a fejemben gombolkozik. Fázik, járkál a kakukkos órák között.
Egy felhasználásra átküldött Word anyagból. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
