madárnyimadár: hőemelkedés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36741 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: más anyja
Szilasi Katalin: Otthon
Bara Anna: egy falat múlt
Szilasi Katalin: Mikor még
Bártfai Attila Márk: Gecsemáné
Ötvös Németh Edit: időutazás a b osztállyal
Pálóczi Antal: Anyasötét (kötetben)
Sági Ferenc Dénes: szívbetörés
M. Szabó Mihály: Schubertet hallgatva
Tóth Gabriella: sötét lesz mégis
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 4 órája
Kiss Anna Mária 4 órája
Busznyák Imre 4 órája
Gyors & Gyilkos 6 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Sági Ferenc Dénes 8 órája
Wesztl Miklós 10 órája
Kántor Zsolt 14 órája
Bánfai Zsolt 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Nyári lászló 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Farkas György 1 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Misinszki Hanna 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Filip Tamás 3 napja
Aranyi Gábor 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Vendég 3 órája
Sorrento 3 órája
Hetedíziglen 7 órája
Baltazar 7 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
nélküled 8 órája
Fészek 9 órája
Juli 9 órája
Qui? 15 órája
az utolsó alma 15 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 17 órája
Conquistadores 17 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 20 órája
leállósáv 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: madárnyimadár
Legutóbbi olvasó: 2019-11-21 04:20 Összes olvasás: 20691

Korábbi hozzászólások:  
3. [tulajdonos]: hőemelkedés2003-03-14 21:35
Azért ez megdöbbentő. Hogy egy naplóba így beleszól valaki. Persze hozzászólás, de akkor se lehet kikerülni. Ez furcsa. De ha már, akkor. Ismersz, és én is ismerelek téged, mondhatni ismerjük egymást. Egyébként nem mondhatni. Mondhatni semmiképp. Néha úgy érezni lehet. De persze ez se jelent semmit, mert néha az ember így, máskor meg. Amúgy magamat sem ismerem. És itt visszakanyarodtam kedvenc témámhoz: magamhoz. Mert erre is jó talán egy naplószerű monológ. Hogy úgy az ember meghallgassa magát. Csillogó szemekkel. Lázasan. Főleg így betegen. Napok óta nem csinálok semmit. Illetve, napok óta a semmit csinálom. Gyógyszerek, tea stb. Még nem tisztult le bennem hogy miért kellett ez most. (Oka biztos volt és helye is az éppmostnak és a pontígynek.) Még egy kicsit zavaros, olyan hőemelekedéses. Még alakít, még formál.

Egy csomó szomorú történet kavarog a fejemben esténként. Az egyiket elmesélem. Lázálomtörténet, egy kétcopfos hatéves kislány álmodta. Az a kicsi lány. Pont aznap éjjel. Amikor leesett az első hó, és ő madarakat akart etetni. Megcsúszott a hóban és teljesen elázott a ruhája. Csurom vizes lett, és hazáig sírt. Nem tudta miért és csak aludni akart. Aludni, aludni. Persze, álmában nem hatéves volt. De reggelre elfelejtette az egészet. Majd visszaküldöm neki pont úgy, ahogy hozzám eljutott, ha kicsit nagyobb lesz.
...A tiszavirág meghalt, mielőtt kivirágzott volna. Én tudom, mert ott voltam, és mégse láttam virágot. Pedig a fájdalom szétszakította a fát mellettem. Aztán újra kinőtt, de csak a fele, amelyik ledőlt jobbra. A mellemben. A mellkasomban azóta madarak sírnak. Mind féllábú és szárnyaikkal legyezgetik tüdőmet. Így élek. Oxigéncserém állatkínzás. Pedig, amikor születtem még a tollpihékkel motyóztam, megcsókolva őket, meg a galambok szaros, gennyes fejét. Persze a tiszavirág miatt. Ez nem indok tudom, csak ha nagyon harapnivaló az emberek teste. Persze. Persze. De kinek van ereje átültetni holmi fél fát, és beteg madarakat a természetbe télen. Akármilyen lágy az öle. Aztán meg mi lenne a tödőmmel? Évek óta parazita vagyok. Hírdetést kenne kiírni. Kellemes szinbiózisra keresek partnert. Hátha valami állat vagy gomba épp ilyen mellkasban szeretne élni, mert kirúgták valami másikból. És már így született, tehát nem is tudna máshogy. Lehet, hogy van ilyen. De megvárom a tavaszt. De akkor csiriplenek, és a fél fatörzs leveleket hajt. A levele pedig. Hát igen. Akkor napokig, hetkig kellene levelek nélkül. Lehet, hogy fél méterre lerántana a föld nélkülük. Cuppognék a mertó alján is. Az ágyról besüppednék a padóba. Félek. Sose aludtam még padlón. Meg térdig madárszarban az utcán. Nem megy. De megcsókolom az utcán a galambok gennyes, szaros fejét. Többre most nem telik. Tél van...


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-21 01:12   Napló: Vendég
2019-11-21 01:09   Napló: Vendég
2019-11-21 00:01   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2019-11-20 23:42   Napló: Sorrento
2019-11-20 23:28   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-11-20 23:24   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2019-11-20 23:20   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2019-11-20 22:50   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-11-20 22:46   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-11-20 22:44   Napló: Sorrento