madárnyimadár: hőemelkedés


 
2845 szerző 39306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 10 perce
DOKK_FAQ 2 órája
Boris Anita 3 órája
Nagyító 6 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Szőke Imre 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 21 órája
Filip Tamás 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Duma György 1 napja
PéterBéla 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
az univerzum szélén 5 órája
Bátai Tibor 16 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Conquistadores 2 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
útinapló 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: madárnyimadár
Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 05:18 Összes olvasás: 22613

Korábbi hozzászólások:  
3. [tulajdonos]: hőemelkedés2003-03-14 21:35
Azért ez megdöbbentő. Hogy egy naplóba így beleszól valaki. Persze hozzászólás, de akkor se lehet kikerülni. Ez furcsa. De ha már, akkor. Ismersz, és én is ismerelek téged, mondhatni ismerjük egymást. Egyébként nem mondhatni. Mondhatni semmiképp. Néha úgy érezni lehet. De persze ez se jelent semmit, mert néha az ember így, máskor meg. Amúgy magamat sem ismerem. És itt visszakanyarodtam kedvenc témámhoz: magamhoz. Mert erre is jó talán egy naplószerű monológ. Hogy úgy az ember meghallgassa magát. Csillogó szemekkel. Lázasan. Főleg így betegen. Napok óta nem csinálok semmit. Illetve, napok óta a semmit csinálom. Gyógyszerek, tea stb. Még nem tisztult le bennem hogy miért kellett ez most. (Oka biztos volt és helye is az éppmostnak és a pontígynek.) Még egy kicsit zavaros, olyan hőemelekedéses. Még alakít, még formál.

Egy csomó szomorú történet kavarog a fejemben esténként. Az egyiket elmesélem. Lázálomtörténet, egy kétcopfos hatéves kislány álmodta. Az a kicsi lány. Pont aznap éjjel. Amikor leesett az első hó, és ő madarakat akart etetni. Megcsúszott a hóban és teljesen elázott a ruhája. Csurom vizes lett, és hazáig sírt. Nem tudta miért és csak aludni akart. Aludni, aludni. Persze, álmában nem hatéves volt. De reggelre elfelejtette az egészet. Majd visszaküldöm neki pont úgy, ahogy hozzám eljutott, ha kicsit nagyobb lesz.
...A tiszavirág meghalt, mielőtt kivirágzott volna. Én tudom, mert ott voltam, és mégse láttam virágot. Pedig a fájdalom szétszakította a fát mellettem. Aztán újra kinőtt, de csak a fele, amelyik ledőlt jobbra. A mellemben. A mellkasomban azóta madarak sírnak. Mind féllábú és szárnyaikkal legyezgetik tüdőmet. Így élek. Oxigéncserém állatkínzás. Pedig, amikor születtem még a tollpihékkel motyóztam, megcsókolva őket, meg a galambok szaros, gennyes fejét. Persze a tiszavirág miatt. Ez nem indok tudom, csak ha nagyon harapnivaló az emberek teste. Persze. Persze. De kinek van ereje átültetni holmi fél fát, és beteg madarakat a természetbe télen. Akármilyen lágy az öle. Aztán meg mi lenne a tödőmmel? Évek óta parazita vagyok. Hírdetést kenne kiírni. Kellemes szinbiózisra keresek partnert. Hátha valami állat vagy gomba épp ilyen mellkasban szeretne élni, mert kirúgták valami másikból. És már így született, tehát nem is tudna máshogy. Lehet, hogy van ilyen. De megvárom a tavaszt. De akkor csiriplenek, és a fél fatörzs leveleket hajt. A levele pedig. Hát igen. Akkor napokig, hetkig kellene levelek nélkül. Lehet, hogy fél méterre lerántana a föld nélkülük. Cuppognék a mertó alján is. Az ágyról besüppednék a padóba. Félek. Sose aludtam még padlón. Meg térdig madárszarban az utcán. Nem megy. De megcsókolom az utcán a galambok gennyes, szaros fejét. Többre most nem telik. Tél van...


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:44   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:35   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 12:59   Napló: Hetedíziglen
2025-09-18 12:12   Új fórumbejegyzés: Boris Anita
2025-09-18 09:23   Napló: az univerzum szélén
2025-09-18 08:26   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Versciklus/
2025-09-18 06:42   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-17 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Bölcsődal három hangra