NAPLÓK: hiányhányás Legutóbbi olvasó: 2025-11-25 15:24 Összes olvasás: 23047| 58. | [tulajdonos]: költészetismeret 28 szonett | 2011-07-13 22:13 | Kicsit ki kellett kapcsolódnom Nemes Nagy Ágnes gondolataiból (azon kaptam magam, hogy vitatkozni szeretnék vele, azt meg inkább nem). Keresgéltem másoknál is valamit, ami használható lehetne mindenki (na, jó, majdnem mindenki) számára. Célba vettem a szonettet, de a fél napom ráment, mire a konzerv ismereteken kívüli más is elém botlott. Ezeket szívesen ajánlom. Bevezetőként Csengery Kristóf:
A szonett. Vén, mint az országút, de ma is él, sőt virul. ' a líratörténet (egyik) nagy túlélője: idestova nyolcszáz esztendeje, hogy a palermói udvar költői kitalálták, éppen hét évszázada született Petrarca, aki híressé tette - s lám, a posztmodern irodalom szerepjátékokat és iróniát kedvelő, utalásokra éberen figyelő szalonjában nincs korszerűbb és elegánsabb, mint egy finoman megmunkált, fanyar szonett, s benne néhány gondosan elhelyezett, vájt füleknek szánt allúzió. Végy két négysoros strófát, illessz hozzá két háromsorost, és persze rímeljen a szerkezet - így hangzik a formai váz receptje a szakácskönyvek stílusában.
Elképesztő, hogy ebből a látszólag egyszerű sémából milyen hallatlanul sokféle változat alakult ki, a rímképletek variációs készletén túl a belső tagolódás jóvoltából is, hiszen a tizennégy soros vers nemcsak két kvartett (együtt: oktett) és két tercett (együtt: szextett) összege lehet, de három egymást követő kvartett sorozatát is lezárhatja egy új rímmel előrukkoló, összegző szerepű sorpár, a couplet. Shakespeare ez utóbbi formatípust alkalmazta a világirodalom 154 legismertebb szonettjében. (Idősebb kor- és honfitársa, Spenser nevéhez fűződik egy hasonló, ám egyszersmind feszesebb-rafináltabb formamodell: abab bcbc cdcd ee.) A szonett alighanem kezdettől a kihívás, az erőpróba műfaja volt. Költő lehet a sarki fűszeres is - de verset írni, azt nem mindenki tud! Márpedig aki tud, az rátarti arra, hogy bármikor készen álljon rögtönözni egy csinos szonettet - csupán ujjgyakorlat gyanánt. Erről szól Várady Szabolcs verses intelme (Szerkesztői üzenet), mely záró soraiban hideg zuhannyal józanítja ki a magabízó virtuózt. Ha sikerült a mutatvány, akkor elég, ha annyit mondasz: "Így ni!" és dobhatod is az egészet el. / De addig, barátom, gürcölni kell! Fáradságos munka? Talán inkább nehéz, de csábító játék, vagányságból vállalt tűznyelés, lezser gördeszkázás nyelvi és formai szakadékok szélén. Erre utal sok egyéb rafinéria mellett az egyetlen szonett soraiból tizennégy egymásba kapaszkodó másikat kibontó, de a titkos mintát csak legvégül, a tizenötödikben - a mesterszonettben - felmutató szonettkoszorú (József Attila: A Kozmosz éneke), az elejükön-végükön egyaránt rímelő sorokból álló vagy épp a sort alkotó szavak rendjét visszájára fordítva is értelmes szövegként olvasható szonettek egykori divatja. A szabálytalanság erény, ha költői szaltóként értelmezhető: Baudelaire egyszer rendhagyó módon a két kvartett közé ékeli a két tercettet (Intőszózat), máskor - szintén szokatlan ötletnek engedelmeskedve - "fejen álló szonettet" ír: a két tercettel kezdi s a két kvartettel zárja a formát (Messze innen). Az idegen nyelven írt szonett célja nem feltétlenül a puszta brillírozás: a portugál Fernando Pessoa angol szonettjei a költői én megsokszorozásának egyik lehetőségét képviselik. (Magyar nyelven a legteljesebb - 1001 verset felsorakoztató - szonettgyűjtemény Somlyó György válogatói munkájának köszönhetően vált közkinccsé 1991-ben, a Babitsra utaló Szonett, aranykulcs címmel.)
Ha a szonett formája után a szonett műfaját vesszük szemügyre, meg kell állapítanunk, hogy tele van ellentmondással, szinte csak abból áll. Mindenekelőtt itt a sokat emlegetett kötött szerkezet, a maga imént vázolt nehézségeivel: szótagszám, ritmus, rímképlet. Közhellyel szólva szonettet írni annyi, mint "gúzsba kötve táncolni". Vagy mégsem? Aki már írt szonettet, tapasztalhatta, hogy a rímkényszer az alkotóerő lappangó tartalékait mozgósítja, nem sejtett asszociációs mezőkre nyitva ajtót. Ott aztán "gúzsba kötve" is lehet sétálni és virágokat szedni - olykor a tartalom virágait is, hála a forma szigorának. Hasonlóan áll a dolog a rövidséggel. A szonettben helyszűke van, ez amolyan költői garzonlakás - a kifejezetten epigrammatikus lélegzetű műfajokat (disztichon, haiku, négysoros, limerick) leszámítva ez a legrövidebb versfajta, melyben egy gondolat a képletsűrűségen túllépve is kifejthető. Mire egy Juhász Ferenc-versben egy mondat alanya amúgy tisztességesen megkapná a maga múlhatatlanul szükséges jelzőit, a szonett már véget is ért. Igen ám, de akkor mivel magyarázható, hogy egy Rilke- vagy Valéry-szonettben világok születnek és hanyatlanak a porba, s hogy Weöres Sándor negyven szonettet magában foglaló ciklusának (Átváltozások) egy-egy enigmatikus sora órákra elegendő töprengenivalót kínál? A forma szűkössége arra készteti a költőt, hogy befelé terjeszkedve kivételes töménységű megfogalmazásokkal éljen. Ezért aztán a legtöbb szonett minden látszólagos rövidsége ellenére valóságos birodalom. Barangolhatunk benne hegyen-völgyön át, olykor el is tévedünk.
Aki szonettet ír, nem kilóra méri a költeményt: számára a kevés több a soknál - gondolhatnánk joggal. Petri György is csak frivol tréfaként javasolta egyik versének címében, hogy Szonetlen gyártsuk a szonetteket. De akkor mit kezdjünk Tandori Dezső nevezetes bravúrjával a hetvenes évek második feléből: a Még így sem szonettjeivel, melyekből - a címek elé biggyesztett sorszámok tanúsága szerint - naponta olykor több mint tucatnyi (!) is íródott? A szonett - vélem hallani Tandori segítőkész súgását - életfunkció, lélegzetvétel is lehet. Nyilván hasonlóképp gondolja Bertók László, aki 1995-ben Három az ötödiken címmel tett közzé 243 egészen különleges - elhallgatásos-kihagyásos technikájú - szonettet".
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
