NAPLÓK: hozzá lehet szólni
Legutóbbi olvasó: 2026-06-16 13:18 Összes olvasás: 22212Olvasói hozzászólások nélkül| 119. | Pálóczi Antal: MEGÉR EGY MISÉT | 2022-02-07 05:35 |
Tudtam én, hogy itt va a kutya elásva. Idézem Radics 114. bejegyzését:
'verset nem LÁTJUK (!) - hanem érzékeljük.' -- mondod,
dehogynem látjuk: vizuálisan és racionálisan is érzékeljük. épp ezért akadunk fenn egy-egy szövegnél, amikor hamis képeket kapunk, vagy az értelemnek ellentmondó állításokat olvasunk.
nem akartam végső konklúziót levonni egyik kifogásolt Bara Anna versről sem, mert az olvasóknak kellene ezt megtenni.
A 'mert apám odafent fázik' c. vers már a címnél elbukik: mert ez a kijelentés -- blöff."
Idézet vége.
Dehogy blöff, hogy mindjárt a végéről kezdjem. Elég jó cím.
Most vissza az elejére. Mit állítok? Hogy a verset nem látjuk, hanem érzéeljük.
Mire Radics: dehogynem látjuk, hiszen ott a költői kép.
Mondtam, hogy NEM?
Igen, mert ott a - nem - de mégsem - mert ott az érzékelés. A látás érzékelés? Az. Tehát azzal, hogy a verset NEM látjuk, hanem érzékeljük, mondom azt is: látjuk.
IS!!!
És még?
Tapintjuk is.
Kóstoljuk.
Halljuk.
Hőérzékeljük...
ÉRZÉKELJÜK TEHÁT.
Mert apám odafönt fázik - ezt a címet különösen! Beleborzongunk.
Csak Radics Zina nem, mert ő sokkal okosabb annál. Ő tudja, hogyaz ilyesmi "nem lehetséges".
A praktikus ész répaföldjén nem is.
A költészetben. viszont igen.
"dehogynem látjuk: vizuálisan és racionálisan is érzékeljük. épp ezért akadunk fenn egy-egy szövegnél, amikor hamis képeket kapunk, vagy az értelemnek ellentmondó állításokat olvasunk." -írja Zina.
Nem. Racionálisan NEM érzékelünk. Racionálisan TUDUNK.
Érzékileg érzékelünk.
A kép - ha csak az ész fér hozzá - kevés. Rossz is a szó. Nem költői képet alkotunk - hanem költői objektumot. aminek van ugyan "látványa" de van hangja. Van tapintása. Van szaga. Van hőérzetre ható tulajdonsága. Amíg csak fejben volt meg, hogy fröcsköl a "nem tudom mi", addig én is "hibának" véltem. Aztán másnapra megéreztem a bőrömön a tómellék gyermekkori "bőr- és lefröcsköltség ÉRZETÉT". És ott tényleg mindig minden fröcskölődik - persze, hogy jó költői "kép" (idézőjelben) ha mindent a "fröcskölődés" érzezével társíthatsz.
OTT ! E vers behatrolt környezetvilágában. És nem máshol. "Tóparti kis vendégházban" - STB. STB. STB. És itt megint többletértelmet kap az "odafent fázik" is a címben.
Ilyesmi RACIONÁLISAN nem lehetséges? Mégis "érzed" tehát - VAN. Egy napig mégis azt hittem, ilyen nincs, hogy "valamilyen" tapéta az ég. Épp a tópart miatt. Ahol minden nedves.
Mert a tapintásom ellenkezett ezzel. (Megint nem a ráció, hanem az érzet). A tapéta tapintása ugyanis száraz. Nem jöhet össze: ilyen tényleg NINCS.
Másnap ébredtem rá - szó szerint értve - ez volt az első gondolatom, hogy MÉGIS van. Hogy amikor tapétázunk, akkor ott minden lucskos és fröcskölődő. Maga a tapéta is, amikor rákenünk a kerek pemzlivel.
A többit majd máskor - talán nálam. Látom, ez megér egy misét! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
