NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 07:57 Összes olvasás: 18314| 153. | [tulajdonos]: pszicho-szocio | 2019-05-07 07:02 | Valahogy, mindig azt gondoltam, egynek kell lennie a gondolataimnak és a beszédemnek. Ha valamit nem mertem kimondani, mert féltem, végig sem gondolva, hogy mitől, elnyomtam a gondolatot inkább, mert nem akartam gyávának érezni magamat. Mert, nem mindegy, mit, miért mondunk, vagy nem mondunk ki, amikor a nyelvünkre jönne. Félelemből, szeretetből, jól felfogott érdekből, kényelemből, s vagy, mert nem szeretjük az ellentétekből született összeütközéseket. Utóbbinak lehet az oka: gyengeség-érzet, az önbecsülésnek és az önérvényesítési képességnek több-kevesebb hiánya.
Egyszerűbben fogalmazva: félelem a (lelki vagy fizikai) fájdalomtól.
Pl., ilyen a „betört fej”, a zsibbadtra suhintott kezecskék, tenyerecskék-körmöcskék feledhetetlen fájdalmas zsibbadása, és a szeretet, a szülői gondoskodás elvesztésétől való egzisztenciális szorongás érzése.
Azaz, a tudatalattiba ékelődött, rejtett motiváció.
Jaj, a szocializáltságról, az empátiáról, a másik ember tiszteletéről, "majdmegfeledkeztem".
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
