NAPLÓK: fiaiéi Legutóbbi olvasó: 2025-07-09 07:58 Összes olvasás: 7406| 115. | [tulajdonos]: -------------- | 2024-10-26 14:42 | | misztika azon az éjjelen is írtam. dühös voltál. ki nem állhattad, ha írok. a gúny nevetett belőled. úgy kell írni, hogy több legyen, mint vers! éberré kell pofozni az embereket. hallgattál. ez a némaság irritált engem. fogaid között gyufaszál, mintha ez olyan menő lenne. ja, egy rizsszem a fogaid között. ez pátosz! –nevettél az arcomba. leheleted bűze megcsapott. - rossz költő vagy! - szajkóztad újra. tudtad, hogy erre ugrok, és én pofoztalak a versekkel, az ujjaim között lévő papírlapokkal. * láttam magamat, ahogy a vázában rohadó tűzliliomok fejét téptem kéjesen, miközben a narancs, narancsvörös szavakat mantráztam és szőnyegbe tiportam a szirmokat,élveztem, ahogy szétmállanak a talpam alatt a virágmaradványok, s velük együtt, az oly annyira féltett verseim is. a gyilkolás mámora tombolt! kővé dermedve néztél. utáltad a írásaimat.( mert oda már nem vittelek magammal…) * sztoikusnak tűnő nyugalommal nézted tombolásomat. hagytad, hogy gnómnak becézzelek, hogy leordítsam a fejed. aztán, csak vége szakadt e kimértségednek. mit tudsz te rólam, rossz költő? – robbant ki belőled a sokkolónak szánt kérdés. (fülemben felerősödtek valami bennszülött dobok: tirirá tirirá tam tam! és újra ez a tirirá tirirá tam tam ! és újra. fekete holdsarló remegett égő szemem alatt . - mit tudsz te egy nőről? - vágtam a képébe. azt se tudod, mitől izzik egy nő szemében a gyűlölet! * a felhők lustán úsztak a közömbös égen. a levegőm elfogyott, de csak futottam a magam teremtette lúdvércei elől (- apa így hívta a lidércet) míg nem aztán elvágódtam a borostyán gyökerében. nem érdekelt a combomon vérző seb , az sem, hogy szoknyám is felhasadt . futottam, még össze nem csuklottam az eszméletlenségbe. * (emlékszel Artemiszre? szarvastehenedet a fának döntötted, s vadul tépted le rólam őrületruhámat! kiéhezett vadként harapdáltad testemet, elborult szemedben, mint tehetetlen és kiszolgáltatott nőstény jelentem meg, és beteljesítetted állati vágyadat.) * valahol alszanak, szelíd álomforrás mellett. minek átkozni tűzliliomokkal? istenem mindent adj nekem vissza! a versek gyönyörét, a szerelem mámorát, hogy nyolckarú pókasszonyként átfonhassalak! nyolc lábbal szorítanálak sistergő, kanszagú párduc om, liliomok őre . nevetnem kell, hiszen nincs az égen még a kurva hold sem. * (apa hol vagy? hol? apa, dögölj meg apa ! elkurvulunk a tűzliliomok narancsizzásában apa! nem tépheted le a bőrömet! nyúzz meg előbb magaddal együtt! „elmebaj! – röhögtél, ez elmebaj!” sárgán reccsenő liliomszirmok. elveszítem már-már minden erőmet!) * aztán mégis nővé értem. jöttél valahonnan.benned újraéledhet a férfivarázs. Istenem, add, hogy így legyen | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
