NAPLÓK: fiaiéi Legutóbbi olvasó: 2024-10-17 22:27 Összes olvasás: 3953| 95. | [tulajdonos]: első este Seneca | 2024-07-24 21:23 | AZ IDŐ ÉRTÉKE
Seneca barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi.
Fogadd meg a tanácsom, Luciliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze és őrízd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyiltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik: Mégis az a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye. S ha valóban meg akarod gondolni a dolgot, életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. Tudnál nekem olyan embert mondani, aki valamilyen értéket tulajdonít az időnek, aki becsüli a napot, aki megérti, hogy naponként meghal? Csalódunk ugyanis abban, hogy a halált a jövőben bekövetkezendőnek tekintjük, holott a halál nagyrésze már mögöttünk is van. Ami életünkből letelt, az a halál birtoka. Tégy tehát úgy, Luciliusom, ahogy leveled szerint cselekszel, ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk. Csak ennek az egyetlen tovatűnő, bizonytalan dolognak birtoklására szánt minket a természet, ebből pedig az űz ki bennünket, aki csak akar. S olyan ostobák a halandók, hogy a legcsekélyebb és leghitványabb dolgokat, amelyeket pótolni lehet, terhükre engedik írni, mikor valamit elértek, de senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni. Kérdezed talán, hogy járok el én, aki téged ezekre a dolgokra tanítalak. Megvallom őszintén: ahogy ez a pazarló, de aprólékos embernél történik, kiadásaim elszámolása rendben van. Azt nem mondhatom, hogy semmi időt nem fecsérlek el, de meg tudom mondani, hogy mennyit, miért és milyen módon veszítek el: legalább meg tudom magyarázni szegénységem okát. Velem is az történik azonban, ami a legtöbb emberrel, akik önhibájukon kívül szegénysorsba jutottak: mindenki megbocsát, de senki sem nyujt támogatást nekik. Mi hát a helyzet? Én nem tartom szegénynek azt, aki meg van elégedve, bármilyen kevés marad is neki, mégis szeretném, ha te megőríznéd a tiédet és kellő időben látnál a dologhoz. Őseink ugyanis azt tartották, hogy késő a takarékosság, amikor már fogytán van a vagyon. Mert nemcsak a legkevesebb, de egyúttal a legrosszabb rész is marad alul. Isten veled! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
