DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36492 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 2 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Mórotz Krisztina 13 órája
Pataki Lili 13 órája
Hepp Béla 14 órája
Farkas György 14 órája
Kosztolányi Mária 15 órája
Siska Péter 16 órája
Lőnhárt Melinda 17 órája
Zsuzsanna Grande 17 órája
Bánfai Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Natalie Danaisz 3 napja
Köves István 3 napja
Petz György 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 2 órája
Baltazar 6 órája
Vendég 11 órája
Volt egy pillanat 15 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Conquistadores 1 napja
nélküled 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bézs tollecsete 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Játék backstage 2 napja
történések 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Bara 3 napja
Sorrento 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: eltévedni önmagamban szoktam
Legutóbbi olvasó: 2019-08-25 04:16 Összes olvasás: 193

Korábbi hozzászólások:  
2. [tulajdonos]: mennyiféle az idő?2019-05-22 23:52
Szamárhúzta időkordé


B. az óra rugóját kereste, de sehol nem találta.

Éppen csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor a rugó elszakadt és billegve belepörgött egy csatornába.

Kétségbeesetten nézett utána. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki tudja hány nemzedéken át.



Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta:

– Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és írok. A szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.

Megállt, elgondolkozott, majd folytatta:

– Tudnom kell, mikor jönnek a gomolyfelhők. Az a fajta ember vagyok, aki nem nélkülözheti a fogódzókat az életéhez. Nem indulok el esernyő nélkül a kis szobámból. Persze ha hideg van, kabát is kell.

Fölnevetett, majd ünnepélyesen szavalni kezdett:



A tökéletes végtelen

Írta: B.



Ó, ha egy percre az idő megállna!

Csak a valóság, ami örökké változik.

Hajnalok és alkonyok, körbe forgó illúzió.

Az örökkévalóság változatlan.



Eluntam és tovább mentem.

Már el is felejtettem a padlásszobát, a felhőket, az embert, akit B-nek hívtak, amikor újra egymásba botlottunk.

– Hogy van? – kérdeztem tőle?

– Ááá – felelte hunyorogva – tudod, most egy parasztról írok. Szamárhúzta kordé az idő. Ez lesz a címe. Csak a bolondok vesztegetik a gondolataikat az idő múlásán. Nézz meg egy parasztot. hajnali négykor kel minden nap, ez az állandó az életében, ellátja az állatokat, kitereli őket a folyó mellé, aztán a birkanyáj mellett ácsorogva nézi a felhőket. A déli naptól cserzettebbé válik a bőre. Szalonnával törli át az arcát, érzi, ahogy a zsír behatol a pórusaiba. Szamárhúzta kordé az idő. A parasztom jókedvű, birkát nyír az asszonyával, este nyolckor még dolgoznak, hogy éjfélre ágyba kerüljenek.

– És ha jönnek a gomolyfelhők? – kérdem. – Mi van, ha nagy cseppekben esik az eső?

– Mi lenne? Ilyen együgyű vagy? Addig is van munka a csűrben, hát nem érted?


Azzal otthagyott, félhangosan mormicolva.

Betekerte magát a birkagyapjúba, felszállt az égbe, ott egy felhő lett belőle.

Szétesett pontosan 6 óra 13 perckor, és az esernyőmön kopogott tovább.


1. [tulajdonos]: Nevet a szeder2019-05-22 23:13
A képen nincs szeder, most érik. Egy gyönyörű versben fogod majd látni. Írni akarok, mert elmaradt a pille végre, hogy átadja helyét valami másnak, a zöldnek, Griet főkötőjének akár. (ami takarta az arcát és a burgonya kifőzött levében lett kemény.) Beengedjelek a kertembe, ahol most sokan vagyunk? Igen. talán majd rám nevet a szeder hajnalonként, ha merek hinni az éjszakákban! A kintiekben, egy asztalban, aminek törött a lába, mégsincs erőm kicserélni. Hinni a magányban, abban az érzésben, amit hagyok átfolyatni magamon. A színekben, formákban. Hajnalonként valami fölkelt, de nem pattanok ki az ágyból, csak nézem a narancs függöny repedéseit, a napsugarakat. Nyújtózom, pedig tudom, hogy vérrel borított a lepedő, mintha életet adtam volna. Azt tettem. A hajnal rózsaként terül el alattam. Elhussan szememből az álom. Ellazulni, rácsodálkozni. arra, amint Johanna fogja Marcel fiát. A baba kicsit oldalra dől, s ő is megidézi a hajnalt. Egy időben, egy percben születtem ezzel a kisemberrel. Füvet rágok, és már nem akarok nagy dolgokat, csak azt, hogy a szeder nevessen rám, amikor megbököm magam véle, amikor felkelt a nap, és az első rigó fütyülni kezd.
Az éjjelből hajnalt teremtettél, és nem akarod megváltani a világot. De minek is? Én sem csinálok semmit, csak füvet rágcsálok, de nem gondolok a múltra, csak egy kicsi részletére. Emlékszem egy meredek hegyoldalra, ahol hosszan üldögéltem, s körülöttem szőlő ültetvény volt. A házak pici dobozkák voltak a távolban. Akkor értettem meg, hogy szőlő szívekben lakom. Magházak védenek, de majd felnövök, hogy egy rothadás beletiporjon a földbe, hogy egy aszott emlék se maradjon utánam. A Naptól kérek életet, éjektől meg enyhet adó nyugtot. A szőlő alatt citromfüvek laknak, millió kis citromfű. A reggelek sárga paradicsomát miért szakítod le ócska kolbászok mellé? Az a reggel ígéretéé, hogy érni fog. Beleharapok és szétfröccsen az ízletes vér. Nézem a kisembert. Beszélek hozzá halkan.
Elfelejtettem a mozdulataidat, amiket te élsz át ezen a hajnalon. Hívlak, gyere most a rétemre. Az sem baj ha esik, ne zavarjon! Hűség, szeretkezés. Látod, magába fogadja a cseppeket a korhadt ág. A szél port fúj, a Nap meg óvatosan szárítja. Esőszagú hajnalaimban bújnak a madarak. Átázott a régi csűr földje. A hozzátámasztott létrák az égig érnek. Mindenfelé szitakötők kelnek életre. A mángorlók mosni készülnek a patakban. Kiszáradt tökgyaluk szomjazzák a termés érintését. Megfesti önmagát a táj. A földet, a csűrben valaha úgy döngölték, mint a fecskék a fészküket?
Ilyen levelet írnék én istennek. Aztán egyszer csak leülne mellém a nagy faasztalhoz. Mondaná, hogy adtam néktek fényt, ez a hajnal. Teremtettem sötétet, puha karú nőt. A többit meg már látta az a nagy fa amott, amikor az első madár feltűnt az égen. Adj ennem, messziről jöttem! Jóféle pálinkával kínálom. Állok és nézem az arcát, A szeme körül sűrű nevetőráncok. Edd csak meg az összes gyümölcsöt és minden étket!

Látom, a szeder is mosolyog.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Merengő (j).
2019-08-25 23:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-25 23:43   Napló: leállósáv
2019-08-25 20:56   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-08-25 19:16   Napló: Baltazar
2019-08-25 17:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Jónásné Göncz Zsuzsánna Régen
2019-08-25 14:21   Napló: Vendég
2019-08-25 12:32   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-08-25 12:14   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-25 12:05   új fórumbejegyzés: Pataki Lili