DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
FRISS FÓRUMOK

Szokolay Zoltán 5 perce
DOKK_FAQ 31 perce
Csiki Melinda 17 órája
Tóth Gabriella 22 órája
Albert Zsolt 22 órája
Konta Ildikó 23 órája
Ötvös Németh Edit 23 órája
Pataki Lili 23 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Böröczki Mihály 2 napja
Bara Anna 3 napja
Boris Anita 4 napja
Berényi Klára 5 napja
Dezső Márton 5 napja
Bertók László 5 napja
Virág Tamás 5 napja
Nagyító 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Szőnyeg 46 perce
Hetedíziglen 49 perce
Játék backstage 2 órája
Ötvös Németh Edit naplója 4 órája
leállósáv 10 órája
Szerdánként, kávé helyett 13 órája
Etzel Mark Bartfelder 14 órája
az utolsó alma 16 órája
EXTITXU-UXTITXE 19 órája
Minimal Planet 21 órája
nélküled 23 órája
mix 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
Zúzmara 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: eltévedni önmagamban szoktam
Legutóbbi olvasó: 2020-09-20 16:32 Összes olvasás: 451

Korábbi hozzászólások:  
2. [tulajdonos]: mennyiféle az idő?2019-05-22 23:52
Szamárhúzta időkordé


B. az óra rugóját kereste, de sehol nem találta.

Éppen csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor a rugó elszakadt és billegve belepörgött egy csatornába.

Kétségbeesetten nézett utána. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki tudja hány nemzedéken át.



Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta:

– Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és írok. A szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.

Megállt, elgondolkozott, majd folytatta:

– Tudnom kell, mikor jönnek a gomolyfelhők. Az a fajta ember vagyok, aki nem nélkülözheti a fogódzókat az életéhez. Nem indulok el esernyő nélkül a kis szobámból. Persze ha hideg van, kabát is kell.

Fölnevetett, majd ünnepélyesen szavalni kezdett:



A tökéletes végtelen

Írta: B.



Ó, ha egy percre az idő megállna!

Csak a valóság, ami örökké változik.

Hajnalok és alkonyok, körbe forgó illúzió.

Az örökkévalóság változatlan.



Eluntam és tovább mentem.

Már el is felejtettem a padlásszobát, a felhőket, az embert, akit B-nek hívtak, amikor újra egymásba botlottunk.

– Hogy van? – kérdeztem tőle?

– Ááá – felelte hunyorogva – tudod, most egy parasztról írok. Szamárhúzta kordé az idő. Ez lesz a címe. Csak a bolondok vesztegetik a gondolataikat az idő múlásán. Nézz meg egy parasztot. hajnali négykor kel minden nap, ez az állandó az életében, ellátja az állatokat, kitereli őket a folyó mellé, aztán a birkanyáj mellett ácsorogva nézi a felhőket. A déli naptól cserzettebbé válik a bőre. Szalonnával törli át az arcát, érzi, ahogy a zsír behatol a pórusaiba. Szamárhúzta kordé az idő. A parasztom jókedvű, birkát nyír az asszonyával, este nyolckor még dolgoznak, hogy éjfélre ágyba kerüljenek.

– És ha jönnek a gomolyfelhők? – kérdem. – Mi van, ha nagy cseppekben esik az eső?

– Mi lenne? Ilyen együgyű vagy? Addig is van munka a csűrben, hát nem érted?


Azzal otthagyott, félhangosan mormicolva.

Betekerte magát a birkagyapjúba, felszállt az égbe, ott egy felhő lett belőle.

Szétesett pontosan 6 óra 13 perckor, és az esernyőmön kopogott tovább.


1. [tulajdonos]: Nevet a szeder2019-05-22 23:13
A képen nincs szeder, most érik. Egy gyönyörű versben fogod majd látni. Írni akarok, mert elmaradt a pille végre, hogy átadja helyét valami másnak, a zöldnek, Griet főkötőjének akár. (ami takarta az arcát és a burgonya kifőzött levében lett kemény.) Beengedjelek a kertembe, ahol most sokan vagyunk? Igen. talán majd rám nevet a szeder hajnalonként, ha merek hinni az éjszakákban! A kintiekben, egy asztalban, aminek törött a lába, mégsincs erőm kicserélni. Hinni a magányban, abban az érzésben, amit hagyok átfolyatni magamon. A színekben, formákban. Hajnalonként valami fölkelt, de nem pattanok ki az ágyból, csak nézem a narancs függöny repedéseit, a napsugarakat. Nyújtózom, pedig tudom, hogy vérrel borított a lepedő, mintha életet adtam volna. Azt tettem. A hajnal rózsaként terül el alattam. Elhussan szememből az álom. Ellazulni, rácsodálkozni. arra, amint Johanna fogja Marcel fiát. A baba kicsit oldalra dől, s ő is megidézi a hajnalt. Egy időben, egy percben születtem ezzel a kisemberrel. Füvet rágok, és már nem akarok nagy dolgokat, csak azt, hogy a szeder nevessen rám, amikor megbököm magam véle, amikor felkelt a nap, és az első rigó fütyülni kezd.
Az éjjelből hajnalt teremtettél, és nem akarod megváltani a világot. De minek is? Én sem csinálok semmit, csak füvet rágcsálok, de nem gondolok a múltra, csak egy kicsi részletére. Emlékszem egy meredek hegyoldalra, ahol hosszan üldögéltem, s körülöttem szőlő ültetvény volt. A házak pici dobozkák voltak a távolban. Akkor értettem meg, hogy szőlő szívekben lakom. Magházak védenek, de majd felnövök, hogy egy rothadás beletiporjon a földbe, hogy egy aszott emlék se maradjon utánam. A Naptól kérek életet, éjektől meg enyhet adó nyugtot. A szőlő alatt citromfüvek laknak, millió kis citromfű. A reggelek sárga paradicsomát miért szakítod le ócska kolbászok mellé? Az a reggel ígéretéé, hogy érni fog. Beleharapok és szétfröccsen az ízletes vér. Nézem a kisembert. Beszélek hozzá halkan.
Elfelejtettem a mozdulataidat, amiket te élsz át ezen a hajnalon. Hívlak, gyere most a rétemre. Az sem baj ha esik, ne zavarjon! Hűség, szeretkezés. Látod, magába fogadja a cseppeket a korhadt ág. A szél port fúj, a Nap meg óvatosan szárítja. Esőszagú hajnalaimban bújnak a madarak. Átázott a régi csűr földje. A hozzátámasztott létrák az égig érnek. Mindenfelé szitakötők kelnek életre. A mángorlók mosni készülnek a patakban. Kiszáradt tökgyaluk szomjazzák a termés érintését. Megfesti önmagát a táj. A földet, a csűrben valaha úgy döngölték, mint a fecskék a fészküket?
Ilyen levelet írnék én istennek. Aztán egyszer csak leülne mellém a nagy faasztalhoz. Mondaná, hogy adtam néktek fényt, ez a hajnal. Teremtettem sötétet, puha karú nőt. A többit meg már látta az a nagy fa amott, amikor az első madár feltűnt az égen. Adj ennem, messziről jöttem! Jóféle pálinkával kínálom. Állok és nézem az arcát, A szeme körül sűrű nevetőráncok. Edd csak meg az összes gyümölcsöt és minden étket!

Látom, a szeder is mosolyog.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-21 10:12   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 10:11   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 09:55   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-21 09:52   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 09:52   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 09:31   Napló: Szőnyeg
2020-09-21 09:19   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-21 09:14   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 08:55   új fórumbejegyzés: Szokolay Zoltán
2020-09-21 08:09   Napló: Játék backstage