"nem mérvadó véleményem szerint" lett volna a hozzászólás címe, csak mert szeretem a klasszikusokat, de max. 30 karaktert engedélyeztek a weblapkészítők, így kénytelen-kelletlen lemondtam róla.
"werbunkó" sorstársam hozzászólását próbálom értelmezni, hiszen - ha nem tévedek - nekem üzen vele. (Ha mégsem, akkor a gondolatmenet is hamis lesz, természetesen.)
Első olvasatra, rendkívül frappáns, szellemes - tömör igazság, amit, aki nem fogad meg nem méltó... bármire is. "...fecseg a felszín, hallgat a mély" - ha itt megállunk.
De nézzük:
"Fontosnak mondani lényegtelen dolgokat" - ez, mintha azt jelentené, fontosnak mondok olyan dolgokat, melyek lényegtelenek. Az, hogy én fontosnak tartom, mindegy, hiszen lényegtelenek, és attól azok, mert ő azt állítja. Ebből nyilvánvalóan következik, ha tisztességesen szeretnék eljárni, akkor bármit gondolok fontosnak, érdemes, megkérdeznem őt, valóban az-e?
Könnyebb dolgom lenne persze, ha esetleg nyújtana számomra egy standard-halmazt, melyhez mérhetem a gondolataimat, s így esetleg magam is eldönthetem - az ő mértékei szerint természetesen - azok arra érdemesek-e. Ilyen etalonok híján, más választásom nem lehet, mint minden alkalommal normakontrollt kérni tőle - ha tisztességesen akarok eljárni.
"Fontosnak mondani... (sőt) a feltételezéseinket". Az előzőekben a "dolgok"-at gondolatokként értelmeztem. Ez, belátom, slendriánság, de talán nem vezet nagyon félre. A feltételezés azonban kicsit más. Ebben egy viszony rejlik, hiszen valamivel, valakivel kapcsolatban feltételezünk valamit. A feltételezés konkrétum. Nem lényeges vagy lényegtelen, az van. És, ha van, akkor kezdeni kell vele valamit. Ha hátat fordítunk neki, akkor azt, ha visszautasítjuk, akkor azt, és egyebek mellett elgondolkodni is lehet rajta. Vagy mondhatjuk: "még a feltételezés is sértő".
"...aztán azokkal kapcsolatban fontoskodni". Nem fontosnak tartani valamit, hanem fontoskodni. Nem megkapni a lehetőséget, hanem pirulni szégyenünkben iránytévesztésünk "érték... tévesztésünk" miatt". Úgy vélem, ez már egyfajta ítéletet hordoz magában.
"werbunkó" felebarátom pálcát (vagy lándzsát) tört fölöttem, semmi kétség. Mindaz, amit valamivel kapcsolatban mondtam és/vagy feltételeztem, lényegtelen, rossz úton járok - legjobb lenne, ha megkeresném a mesterkártyámat (ezek szerint nekem is van? másnak is? mindenkinek?) és azzal fizetnék... meg.
Mostanában többször hallottam: "Nem az a fontos mit mondanak, hanem, hogy ki mondja." Tényleg erről szól most, amire legjobban az rímel: "Aki nincs velünk, az ellenünk van." |
