A „szelídek szavai” napló első bejegyzése felkeltette az érdeklődésemet, s kíváncsian vártam a folytatást. Jött is még néhány „pársoros”, utána már csak érdektelen ütésváltások.
Pár napja udvariasan és tisztelettel kértem az odalátogatókat, engedjék, hogy a tulajdonos üzenhessen olvasóinak, mindezt abban a reményben, hogy visszatértemkor határozottabban kirajzolódnak majd a szerző szándékai.
De csak a pusztába kiáltottam. Jelen állapotában a napló éppoly színvonaltalan katyvasz, mint volt. Nos, ez „kurvára felbaszott”. Kellett néhány másodperc a lehiggadásomhoz, ahhoz, hogy lássam, felelőssé tehetek-e valakit mindezért.
Anélkül, hogy „bűnbaknak” kiáltanám ki, meg kellett állapítanom, az előzőek kialakulásában jelentős szerepet játszott egy „Pálóczi Antal” elnevezésű nick. Monológjai további mélyszürke árnyalatokkal finomítottak az amúgy is ködös, semmibe vesző képen. Bátran állíthatom, Munch „hidas jelenete” kellemes felüdülés ahhoz a kiszolgáltatottsághoz képest, melyet sorai olvasása közben éreztem.
Elnézést a túlzásért (az őszinteség jegyében), valójában képtelen voltam minden sorát elolvasni.
Nem tudom, vajon a naplóírót és ezt a bizonyos aliast mennyire intim szálak kötik egymáshoz, de kívülállóként is megállapíthatom, ha (tegyük fel) a tulajdonost, mint „erkölcsi hullát” boncolnánk, alighanem „Pálóczi Antal” legurítaná őt az asztalról, és maga feküdne a helyére.
Periférikus látásomnak köszönhetően észrevettem egy utalást, egy, a virtus.hu oldalra mutató linket, s bár csodálkoztam önmagamon, hogy még erre is képes vagyok, (a türelem és megértés szobra) odaeveztem. Itt egy rendkívül érdekfeszítő, társadalmunkat alapjaiban megrengető valamit olvashattam, a ’68-as szexuális forradalom gyermekétől. (Érdekelt volna, - csak, mert ilyen szőrszálhasogató vagyok - hogy ez a forradalom 1968 melyik hónapjának melyik napján „tört ki”, de erre nem kaptam választ.)
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem az első szembejövőt az utcán:
Ön Pálóczi fan?
(Meglepődtem a válaszon:
Yes, sir.
ám, visszagondolva az előzőekben olvasottakra, nyilvánvalóvá vált, ő biztosan nem Pálóczi-lemenő.)
Végezetül egy idézet, amely még nálam is kiverte a biztosítékot:
„Az emberi viselkedés ősnyomait letapogatva a tudatalattimban, szintén ősjóindulat nyomait vélem megtalálni.”
Azt hiszem ebben a pillanatban legjobb, ha – minden indulatunkat visszafogva – bölcsen hallgatunk.
Ezt javasolnám ennek a bizonyos aliasnak is.
|
