NAPLÓK: eCaLTkuPkpYYOHatk Legutóbbi olvasó: 2025-03-27 09:13 Összes olvasás: 19062Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Kert Elek: Alias | 2011-06-16 22:53 | A „szelídek szavai” napló első bejegyzése felkeltette az érdeklődésemet, s kíváncsian vártam a folytatást. Jött is még néhány „pársoros”, utána már csak érdektelen ütésváltások.
Pár napja udvariasan és tisztelettel kértem az odalátogatókat, engedjék, hogy a tulajdonos üzenhessen olvasóinak, mindezt abban a reményben, hogy visszatértemkor határozottabban kirajzolódnak majd a szerző szándékai.
De csak a pusztába kiáltottam. Jelen állapotában a napló éppoly színvonaltalan katyvasz, mint volt. Nos, ez „kurvára felbaszott”. Kellett néhány másodperc a lehiggadásomhoz, ahhoz, hogy lássam, felelőssé tehetek-e valakit mindezért.
Anélkül, hogy „bűnbaknak” kiáltanám ki, meg kellett állapítanom, az előzőek kialakulásában jelentős szerepet játszott egy „Pálóczi Antal” elnevezésű nick. Monológjai további mélyszürke árnyalatokkal finomítottak az amúgy is ködös, semmibe vesző képen. Bátran állíthatom, Munch „hidas jelenete” kellemes felüdülés ahhoz a kiszolgáltatottsághoz képest, melyet sorai olvasása közben éreztem.
Elnézést a túlzásért (az őszinteség jegyében), valójában képtelen voltam minden sorát elolvasni.
Nem tudom, vajon a naplóírót és ezt a bizonyos aliast mennyire intim szálak kötik egymáshoz, de kívülállóként is megállapíthatom, ha (tegyük fel) a tulajdonost, mint „erkölcsi hullát” boncolnánk, alighanem „Pálóczi Antal” legurítaná őt az asztalról, és maga feküdne a helyére.
Periférikus látásomnak köszönhetően észrevettem egy utalást, egy, a virtus.hu oldalra mutató linket, s bár csodálkoztam önmagamon, hogy még erre is képes vagyok, (a türelem és megértés szobra) odaeveztem. Itt egy rendkívül érdekfeszítő, társadalmunkat alapjaiban megrengető valamit olvashattam, a ’68-as szexuális forradalom gyermekétől. (Érdekelt volna, - csak, mert ilyen szőrszálhasogató vagyok - hogy ez a forradalom 1968 melyik hónapjának melyik napján „tört ki”, de erre nem kaptam választ.)
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem az első szembejövőt az utcán:
Ön Pálóczi fan?
(Meglepődtem a válaszon:
Yes, sir.
ám, visszagondolva az előzőekben olvasottakra, nyilvánvalóvá vált, ő biztosan nem Pálóczi-lemenő.)
Végezetül egy idézet, amely még nálam is kiverte a biztosítékot:
„Az emberi viselkedés ősnyomait letapogatva a tudatalattimban, szintén ősjóindulat nyomait vélem megtalálni.”
Azt hiszem ebben a pillanatban legjobb, ha – minden indulatunkat visszafogva – bölcsen hallgatunk.
Ezt javasolnám ennek a bizonyos aliasnak is.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 12. | Kert Elek: szsz | 2011-06-12 07:08 | Minden hatalomnak - bármilyen kicsiny legyen is az - megvan a maga arroganciája.
Valamikor keresztre feszítettünk, karóba húztunk, lefejeztünk, megégettünk, manapság „porba tiprunk”. Csak az eszközök változtak.
Minden „tulajdonosnak” vannak jogai természetesen – de felelőssége is.
Lássa mindenki a saját szemével, a saját szívével a történteket, és ezt a „szabadságot” senki ne vehesse el.
A talált legenyhébb jelző: undorító.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 11. | Kert Elek: nc | 2011-06-11 20:30 | Buzsáki György: Reggel hétkor csörgött a telefonom. Félálomban hallottam, hogy valami egymillió eurót vagy dollárt emlegetnek. Erre Amerikában sokan leteszik a telefont, mert az szokott következni, hogy nyertél egymillió dollárt, de előbb fizess elő erre meg erre. Ám amikor az illető azt mondta, Brain Prize, leesett a tantusz: aha, az én jelöltem kapta a díjat. Merthogy magam is jelöltem valakit. Aztán lassan kezdtem megérteni, hogy én is tagja vagyok a nyertes csapatnak. De azt nem tudtam meg, hogy kik a többiek. Akkor meg azért izgultam két-három napig, mi lesz, ha kiderül, hogy a jelöltem nem kapott díjat. De kapott.
Somogyi Péter: Aznap sokat voltam távol az intézettől, csak este mondta a titkárom, hogy valaki egész nap keresett Dániából. Azt gondoltam, megint valami bizottságba hívnak. Visszahívtam az illetőt, és kiderült, hogy a Brain Prize miatt hív: hogy megkaptam. Először arra gondoltam, mennyire örülne két mesterem. Aztán meg arra, hogy így még állást is kaphatok, merthogy 65 éves koromban kötelező nyugdíjba mennem, és éppen hadakozom az egyetemmel, hogy ne engedjék szétszéledni azt a kivételes tudományos közösséget, amelyet huszonöt év alatt felépítettem. Talán most sikerül elérnem. Épp tegnap írt a dékán, aki január óta nem válaszolt a beadványomra, hogy szeretne beszélni velem.
Freund Tamás: Először nem is nagyon értettem, mit magyaráz valaki Dániából a telefonban. Aztán kihámoztam, hogy Brain Prize, meg hogy én vagyok a díjazott. Nagyon megörültem, de a következő gondolatom az volt: hogy fogom megmagyarázni két barátomnak, Buzsáki Györgynek meg Somogyi Péternek, hogy én megkaptam a díjat, ők meg nem, holott mind a hárman egyformán kiérdemeltük? Aztán hamarosan megtudtam, hogy hárman együtt nyertük meg a díjat. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 10. | Nemnyulka: igen | Kert Elek: nyomi | 2011-04-27 23:05 | Tökéletes az érzésvilág.
Nem azért olvasom Baltazar naplóját, mert egyenértékűnek ézrem magam Filip Tamás szellemi nagyságával.
Ellenkezőleg.
Az mellett, hogy szórajoztat a nyelvi játékosság, fejet hajtok előtte, a mentalitása, a tehetsége és a tudása előtt.
Kizárólag ezért nyitottam szót amott, mert örülök, amikor frissülni látom a naplóját az utolsó látogatásom óta, és meglehetősen bosszant, amikor valami nem odaillő tartalmat találok.
Ilyenkor elkap a "nem volt érdemes a nethez futni"-érzés.
Ezt igyekeztem megfogalmazni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | Kert Elek: nyomi | 2011-04-27 22:07 | Kétségtelen, Baltazar naplója az egyik legolvashatóbb itt.
Nemnyulka 1003-as megjegyzésén nagyon jót derültem. Megjelent előttem a kép, ahogyan az anyóka a botjával hadonászva próbálja távol tartani a szilváját lopkodó suhancot. Az azonban nem veszi komolyan, a nyelvét öltögeti, sőt a néni botját is megpróbálja lenyúlni. Neveletlen kölyök, aki azt hiszi, neki mindent szabad. Azt hiszi, elég, ha gyorsabban tud futni mint a másik.
Jót derültem, de a következő pillanatban inkább sírtam volna.
Érzésem szerint a Baltazar-naplóba maszatolók nagyobbik felének semmi köze ahhoz az elméhez, amely ilyen eredeti módon jeleníti meg például a Mahler és Ibsen közötti szálat. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Kert Elek: poézis | 2011-04-09 22:18 | "Gw: A pocsék versei miatt szakított vele? (...) Ezek vad és kavargó szók, uram.
Tz: Igen, asszonyom.
Gw: Bár több poézis szorult volna önbe.
Tz: Nem tudom, hogy mi az, hogy poézis: tisztesség azt csinálni, mondani? Igaz dolog az?
Gw: Bizonnyal az, aki ez előre-hátra tekintő okos ésszel alkotott, e képességet, s ezt az isteni értelmet nem adá, hogy semmi-haszna belénk zápuljon.
Tz: Én nem születtem verselő csillagzat alatt, s nem tudok pompás szavakkal udvarolni. Azok a végtelen nyelvű fickók, akik be tudják rímelni maguk a hölgy kegyébe, mindig ki is okoskodják magukat onnét. Nem vásítja el úgy a fogam semmi se, mint a mesterkélt poézis." | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7. | Kert Elek: régen kulcs volt | werbunkó: mesterkártya | 2011-04-08 16:47 | "nem mérvadó véleményem szerint" lett volna a hozzászólás címe, csak mert szeretem a klasszikusokat, de max. 30 karaktert engedélyeztek a weblapkészítők, így kénytelen-kelletlen lemondtam róla.
"werbunkó" sorstársam hozzászólását próbálom értelmezni, hiszen - ha nem tévedek - nekem üzen vele. (Ha mégsem, akkor a gondolatmenet is hamis lesz, természetesen.)
Első olvasatra, rendkívül frappáns, szellemes - tömör igazság, amit, aki nem fogad meg nem méltó... bármire is. "...fecseg a felszín, hallgat a mély" - ha itt megállunk.
De nézzük:
"Fontosnak mondani lényegtelen dolgokat" - ez, mintha azt jelentené, fontosnak mondok olyan dolgokat, melyek lényegtelenek. Az, hogy én fontosnak tartom, mindegy, hiszen lényegtelenek, és attól azok, mert ő azt állítja. Ebből nyilvánvalóan következik, ha tisztességesen szeretnék eljárni, akkor bármit gondolok fontosnak, érdemes, megkérdeznem őt, valóban az-e?
Könnyebb dolgom lenne persze, ha esetleg nyújtana számomra egy standard-halmazt, melyhez mérhetem a gondolataimat, s így esetleg magam is eldönthetem - az ő mértékei szerint természetesen - azok arra érdemesek-e. Ilyen etalonok híján, más választásom nem lehet, mint minden alkalommal normakontrollt kérni tőle - ha tisztességesen akarok eljárni.
"Fontosnak mondani... (sőt) a feltételezéseinket". Az előzőekben a "dolgok"-at gondolatokként értelmeztem. Ez, belátom, slendriánság, de talán nem vezet nagyon félre. A feltételezés azonban kicsit más. Ebben egy viszony rejlik, hiszen valamivel, valakivel kapcsolatban feltételezünk valamit. A feltételezés konkrétum. Nem lényeges vagy lényegtelen, az van. És, ha van, akkor kezdeni kell vele valamit. Ha hátat fordítunk neki, akkor azt, ha visszautasítjuk, akkor azt, és egyebek mellett elgondolkodni is lehet rajta. Vagy mondhatjuk: "még a feltételezés is sértő".
"...aztán azokkal kapcsolatban fontoskodni". Nem fontosnak tartani valamit, hanem fontoskodni. Nem megkapni a lehetőséget, hanem pirulni szégyenünkben iránytévesztésünk "érték... tévesztésünk" miatt". Úgy vélem, ez már egyfajta ítéletet hordoz magában.
"werbunkó" felebarátom pálcát (vagy lándzsát) tört fölöttem, semmi kétség. Mindaz, amit valamivel kapcsolatban mondtam és/vagy feltételeztem, lényegtelen, rossz úton járok - legjobb lenne, ha megkeresném a mesterkártyámat (ezek szerint nekem is van? másnak is? mindenkinek?) és azzal fizetnék... meg.
Mostanában többször hallottam: "Nem az a fontos mit mondanak, hanem, hogy ki mondja." Tényleg erről szól most, amire legjobban az rímel: "Aki nincs velünk, az ellenünk van." | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5. | werbunkó: mesterkártya | 2011-04-08 09:43 | | Fontosnak mondani lényegtelen dolgokat, sőt, a feltételezéseinket, aztán azokkal kapcsolatban fontoskodni: felbecsülhetetlen érték... tévesztés. Minden másra ott a Mastercard. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Kert Elek: Füstszag és spontaneitás | 2011-04-07 22:05 | G: Ez nem tekinthető iránynak. Nyald meg a lábujjadat, és egy kicsit lengesd körbe.
R: Nem, inkább te nyald meg helyettem.
G: Hajlandó vagyok elejteni az egész témát.
R: Persze, én is megnyalhatnám a tiedet.
G: Köszönöm, nem tartok rá igényt.
R: Még meg is lengetem neked.
G: Az isten szerelmére, mi van veled?
R: Kedves vagyok - ennyi az egész.
G: Bejöhet valaki. Voltaképpen ez az, amire számítunk. Végső soron.
R: Talán mind halálra gázolták egymást a tolongásban... Ordíts egyet nekik. Valami kihívót. IZGASD FEL ŐKET.
G: Bizonyos kerekeket mozgásba hoztak, azoknak megvan a maguk tempója, és mi erre vagyunk... kárhoztatva. Minden egyes mozdulatot egy előző mozdulat diktál - ez a rend értelme. Ha elkezdjük az önkényeskedést, csak fejetlenség lesz belőle: legalábbis ezt kell remélnünk. Mert ha történetesen - értsd meg: történetesen - fölfedeznők, vagy csak gyanítanók, hogy a mi spontaneitásunk része volt az ő rendjüknek, tudhatnánk, hogy el vagyunk veszve. Egy kínai a Tan-dinasztia idején - és e meghatározásból kifolyólag filozófus - azt álmodta, hogy ő egy pillangó, és ettől a perctől fogva sohasem volt benne egészen bizonyos, nem az a pillangó álmodja-e, hogy ő egy kínai filozófus. Irigyelhetjük e kettős biztonságot.
R: Tűz van!
G: Hol?
R: Semmi baj - csak illusztrálom a visszaélést a sajtószabadsággal. Bebizonyítandó, hogy létezik ilyesmi. ... Senki se mozdul. Hogy égnének porrá cipőstül. (Elővesz egy pénzt. Feldobja. Elkapja. Megnézi. Visszateszi.)
G: Mi volt?
R: Micsoda?
G: Fej vagy írás?
R: Ja. Meg se néztem.
G: De megnézted.
R: Ja, megnéztem? Igaz is - valami dereng.
G: Mi az utolsó dolog, amire vissza tudsz emlékezni?
R: Nem akarom, hogy emlékeztessenek rá.
G: Átkelünk a megfelelő hidakon, ha rákerül a sor, aztán felégetjük magunk mögött, és semmi nyoma nem marad a vándorutunknak, csak a füstszag emléke és valami sejtelem, hogy valaha könnybe borult a szemünk. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
