NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-11-08 01:26 Összes olvasás: 83157| 516. | [tulajdonos]: az arcába kapja, mint zacskót | 2020-05-15 11:25 | George Szirtes: A gyerek, mire megtanul (Gerevich András fordítása)
A gyerek, mire megtanul járni és megismeri a betűket,
Kiszorul a kemény járdabetonra, összetákolt utcákra,
Oda, hol mások számozott négyzethálón játszanak
Ugróiskolát, kifeszített köteleken szökdelnek át,
Érthetetlen badarságokat üvöltöznek, hol feje felett
A csillagrendszereket nem tudja felfogni ép ésszel,
Körülötte rendőrök, övükön pisztoly és gumibot,
A déli nap szigorú fényétől rövid és éles minden árny,
Ami mindent félbe vág, és így félig láthatatlan,
Vagy káprázik, ezért nem lehet kiolvasni a táblákon
És kirakatokban és parkok kiírásaiban a betűket,
És a csatornába sodort újság szétmálló lapjain
Az egybefolyt sorokból nem lehet kivenni a szavakat.
A gyerek, mire megtanul járni, már futnia kell,
És a csont, mert törékeny, el is törik, ezért megtanulja
Olvasni a test, a vér, a hús és bőr szigorú törvényeit,
Az idegsejtekbe mélyen belekódolt jeleket,
Amiket névtelen bácsikáktól, egyestés kalandoktól örökölt,
Ezek hozták létre létezése könyvét, egy zagyva idiolektust,
Amit egész életében beszélni fog. A gondolat megmarad,
Még a gyufa, amit e laphoz tartok, sem pusztítja el,
Mert ebben a pillanatban is valaki valahol megjegyzi
A textus ritmusát és szintaxisát, ami így leválik
A gyúlékony papírról, és a nyelvtan is folyton megújul,
Ahogy végigrobog az utcán, ahol a gyerek játszik
És elvágódik, az arcába kapja, mint zacskót a szélben,
Ami átveszi a vonásait, így, mire lehántja magáról,
Megmarad benne ő maga is, belekódolt tulajdonságaival
Árad tovább a könyvtárakba, terjedelmes szövegekbe,
Amit senki nem hall, senki nem tud kiejteni.
***
A vers eredeti közlési helye: George Szirtes, The Burning of the Books (Full Circle Editions, Framlingham, 2008) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
