NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:43 Összes olvasás: 63572516. | [tulajdonos]: az arcába kapja, mint zacskót | 2020-05-15 11:25 | George Szirtes: A gyerek, mire megtanul (Gerevich András fordítása)
A gyerek, mire megtanul járni és megismeri a betűket, Kiszorul a kemény járdabetonra, összetákolt utcákra, Oda, hol mások számozott négyzethálón játszanak Ugróiskolát, kifeszített köteleken szökdelnek át, Érthetetlen badarságokat üvöltöznek, hol feje felett A csillagrendszereket nem tudja felfogni ép ésszel, Körülötte rendőrök, övükön pisztoly és gumibot, A déli nap szigorú fényétől rövid és éles minden árny, Ami mindent félbe vág, és így félig láthatatlan, Vagy káprázik, ezért nem lehet kiolvasni a táblákon És kirakatokban és parkok kiírásaiban a betűket, És a csatornába sodort újság szétmálló lapjain Az egybefolyt sorokból nem lehet kivenni a szavakat. A gyerek, mire megtanul járni, már futnia kell, És a csont, mert törékeny, el is törik, ezért megtanulja Olvasni a test, a vér, a hús és bőr szigorú törvényeit, Az idegsejtekbe mélyen belekódolt jeleket, Amiket névtelen bácsikáktól, egyestés kalandoktól örökölt, Ezek hozták létre létezése könyvét, egy zagyva idiolektust, Amit egész életében beszélni fog. A gondolat megmarad, Még a gyufa, amit e laphoz tartok, sem pusztítja el, Mert ebben a pillanatban is valaki valahol megjegyzi A textus ritmusát és szintaxisát, ami így leválik A gyúlékony papírról, és a nyelvtan is folyton megújul, Ahogy végigrobog az utcán, ahol a gyerek játszik És elvágódik, az arcába kapja, mint zacskót a szélben, Ami átveszi a vonásait, így, mire lehántja magáról, Megmarad benne ő maga is, belekódolt tulajdonságaival Árad tovább a könyvtárakba, terjedelmes szövegekbe, Amit senki nem hall, senki nem tud kiejteni.
***
A vers eredeti közlési helye: George Szirtes, The Burning of the Books (Full Circle Editions, Framlingham, 2008) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|