NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 00:13 Összes olvasás: 63554| 465. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-18 20:31 | "– A sivatagból jöttél?
– Áthajtottam a homokon.
– És megégetett a nap?
– Rám sütött.
– És betemetett a szél?
– Rám fújt.
Hosszú ideig hallgattak.
– Mintha panaszkodtál volna – szólalt meg végül a bozót remetéje.
Akár egy dobra ütöttek volna, úgy támadt a lányra ez a hang. Súlyosan, nagyon telten.
– Én? – riadt fel Szávitri. – Panaszkodtam?
– Mintha panaszkodtál volna, hogy a bozót beléd karmolt.
– Egyetlen szavammal sem akartam panaszkodni.
– De az arcod véres!
A remete hangja megrovó és szigorú volt. Szávitri bűnbánóan lehajtotta fejét.
– Elfelejtettem letörülni.
– És azt mondtad: a szél rád fújt, a nap rád sütött. A bőrödben, a gyulladt szemedben van a panasz. Tanuld meg az alázatot, lányom. Alázatosnak, sokkal alázatosabbnak kell lenned, különben a nap még tüzesebben fog égetni, s a szél még jobban megperzsel. Feledkezz meg a testről, feledkezz meg a fájdalomról. És ha a tüske hegyes, saját magad szúrd a bőröd alá. A bozót remetéje ekkor elhallgatott. Úgy hallgatott, mintha késsel metszette volna el a szavát. Lefeküdt, többé egy szót sem szólt."
(Illés Endre „Szávitri”-jéből) | |
| 464. | [tulajdonos]: attól-függ-honnan-nézzük | 2019-11-17 23:25 | Pilinszky János: Az alázatról
Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek, nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.
A nyelv, kollektív, ősi bölcsességével (s szinte minden nép nyelve) tud erről. A magyar például így mondja: "eszembe jutott". Nem kitaláltam, mert ez kevesebb. "Hirtelen eszembe jutott": az igazi felismerések, kivétel nélkül így születnek. Nyelvünkben rejlő ősi tudásunk arról tanúskodik, hogy bármi, amit alkotunk, lényegesen személytelenebb valami, mint azt hisszük. Sőt: igazi tudásunk ott kezdődik, azon a határon, ahol személyiségünk átér a személytelenbe. A jó művészek mindig vallották, hogy az alkotás, az igazi kreáció mennyisége egybeesik a véletlennel. Egyik kitűnő szobrászunk mesélte, hogy egyszer az út mellett heverő, különös kődarabra talált. "Ez az én legjobb szobrom" - mondotta a felismerés ámulatában, amint a követ a kezébe emelte. S meg is mutatta a szobrot, amin egyetlen karcolást sem végzett. A kő nyers, természetes burka alatt csodálatosan törékeny madonna rejtezik, karján a gyermekkel. Utánozhatatlan csoda. Egyszerre nyers kő, csak kő - s tökéletes szobor! S kétségtelenül annak az alkotása, aki rátalált és felismerte. De az is igaz, aki felismerte, s volt bátorsága "magáénak" vallani, az a "saját" szobrairól meg azt tudja, hogy minél jobbak, annál kevésbé az övéi.
Alázat nélkül, nincsen alkotó.
Nemes Nagy Ágnes: Alázat
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.
Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.
De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.
S míg ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat. | |
| 463. | [tulajdonos]: (v)iszonyulás-a-salétromozóhoz | 2019-11-15 18:29 | "Vladimír, amikor alkotott, általában meztelenül dolgozott. Egyrészt szerette a meztelenséget, főként pedig úgy viszonyult a salétromozóhoz vagy a rézlemezhez, mint a szerelmi aktushoz. Fokozatosan, ahogy erotikus, tehát alkotói izgalomba hozta magát, mindig úgy számolt az idővel, hogy a rézlemez karcolása és metszése alatt befussa az erekció és az ejakuláció között feszülő szép ívet. Amikor a salétromozóval dolgozott, grafikáit saját ondójával kente be. A szexuális, gyöngéd bevonat viszkozitása összes grafikáját bemaszatolja..." (Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok)
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 460. | [tulajdonos]: pont | 2019-11-11 13:12 | Kedves Aranyi Gábor!
Önt idézem:
„(…) szakmabeliként (!!) másodszor szóltam hozzá szakmai kérdésben.”
„ (…) az ihlet és a versforma dialektikájára utaltam.”
„(…)személyemben "támad", aki érveimet képtelen cáfolni.”
Írja mindezt a következő, moderált hozzászólásával kapcsolatban:
„Hát ne írj, csillagvirágharmat! Mindenkinek jobb lesz. Kössé, horgoLLYá, csinyájjj krvaütős képeket, mittomén...”
Próbálom kitalálni, miféle szakma (!!) képviselőjének képzeli magát, amikor kötni, horgolni, képeket festeni küld el valakit, aki írni szeret.
Keresem az „érveit” is, amelyeket Ön szerint én „képtelen voltam” megcáfolni, ehelyett megtámadtam Önt. A Személyében.
Mit szólna hozzá, ha én is hasonlóképpen sorakoztatnám fel az ÉRVEIMET ebben a vitában? Ha az Aranyi Gábor név helyett kitalálnék magának valami ironikus megszólítást, és aztán elküldeném Önt mindenféle más tevékenységet végezni, ahelyett, hogy kipécéz magának egy hölgyet a DOKK-on, és ráparancsol, hogy ne írjon? Utána pedig azzal „érvelnék”, hogy „szigorúan szakmai” alapon küldtem el Önt mást csinálni. Vagy, mert az ihlet és szakmaiság dialektikája így diktálta.
Biztosan fog erre valamit válaszolni. Én viszont arra már biztosan nem fogok reagálni. A magam részéről nem óhajtok további táptalajt adni ennek a parttalan diskurzusnak.
Tisztelettel: Vajdics Anikó
| |
| 459. | [tulajdonos]: görbe-tükör | 2019-11-05 14:40 | Van, hogy az ember görbe tükröt tart maga elé. Elküldi magát szivarvégszedőnek. Egy másik emberrel tenni ezt, nem ugyanazt a hatást kelti.
"talán ha sakkozni tudnék
de én semmihez sem értek igazán
a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek
a kirrakatokban
én láttam párist és nem láttam semmit
szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi
állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy
két nadrág van rajtam gatya nélkül
bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit ami-
ben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek" | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 457. | [tulajdonos]: elrettentő | 2019-11-05 13:40 | "Hát ne írj, csillagvirágharmat! Mindenkinek jobb lesz. Kössé, horgoLLYá, csinyájjj krvaütős képeket, mittomén..." (Aranyi Gábor -- Tóth Gabriella oldalán, a szerző egyik verse alatt)
Lehetséges, hogy egy ilyen személyeskedő hozzászólás fennmaradhat a DOKK-on?
Órákon át, moderálás nélkül?
Kérdezem. Kit?
Vajdics Anikó
| |
| 456. | [tulajdonos]: tuti-film | 2019-11-01 15:08 | | https://videa.hu/videok/film-animacio/amit-csak-akarsz-drama-2017-6uN4vRvgLmaSbDMF | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
