NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 02:15 Összes olvasás: 51975681. | [tulajdonos]: | 2024-04-09 01:13 | 2024. április 8., MűHétfő
"- Azt tudjátok, hogy miért 42 a válasz az élet, a világmindenség, meg minden leglényegesebb kérdéseire? - [...] - Mert egy lélek súlya 21 gram.
De ha már ilyen galaktikus mélységű kérdéseknél tartunk, el kell mesélnem, hogy Georg A., egyik nap az árokszélen arra a megdöbbentő felfedezésre ébredt, hogy éjjel elvitték az UFO-k. Elmondása szerint vagy az ufólányok helyeztek belé valamit, vagy ő beléjük, az archívumban található hangfelvételt éppen ezen a ponton torzítja el egy földöntúli visítás, a dolog tehát nem egyértelmű. Bajával fölkereste a legjobb doktorokat, de se a Friderikusz, se a Fiala nem tudott rajta segíteni. Mit tehetett volna egyebet, hosszas és kitartó levelezésbe kezdett az Uri Gellerrel, ám egy fülledt vasárnap délután arra lett figyelmes, hogy ismeretlen okból meggörbült az írógépe. Ezt az információt már képtelen volt feldolgozni, vásárolt tehát egy új írógépet és azóta is a gabonakörök eredetéről írt kiadatlan könyveinek él, pedig ha más nem is, ő igazán tudhatná, hiszen mikológus a felesége, hogy megfelelő időjárási együttállás esetén a gabonakörökben gombák lejtenek boszorkánytáncot.
Bizony, ennek a Georgnak is lehetett volna annyi esze, hogy a végső elrugaszkodás előtt fölnéz az égre, ahogy mások, bemagolja a Bibliát, a Koránt, a Bhagavad Gitát és a Dosztojevszkij-összest, majd szkafanderbe bugyolálja magát, mintha rovar gubózna a teljes átalakulás előtt, tudnillik az űrben kurvahideg van. Olyan hideg van, hogyha belenyúlnál, úgy éreznéd, milliárdnyi zsilettpenge cincálja minden egyes idegvégződésedet. Érdemes tehát a szkafanderen belül maradni. Lehet, hogy az út nagyon hosszú, mert talán csak egy poszméh szárnyverdesésének ereje indította el a mozgást, de ennyi is elég ahhoz, hogy oda lehessen érni. Persze unalmas és magányos dolog egyszál szkafanderben űrutazni, miközben talán csak túlkódolt, lakónikus rádiójeleket küldve lehet kommunikálni. De mindegy, a cél a terraformálás. Ha odaérsz, leveheted a szkafandert, megszabadulhatsz minden idegen testtől. Mondjuk akad még egy rizikófaktor: beszippanthat a vákuum, ha egy szórakozott isten fölemeli, mint egy sajttálról, a fejünk fölül a burát, és csodálkozásában még össze is csapja a tenyerét: nini, hát ottan e két sajtkukac!"
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|