NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 09:29 Összes olvasás: 46029| 188. | [tulajdonos]: | 2021-04-13 14:43 | délután 2. mostanra sikerült rábírni magamat, hogy megmozduljak, néhány órája elfogyott a cigim. egyúttal reggelit is vettem: vodka&sör. egy hete nem dolgoztam semmit, egy hete nem fürödtem, büdös vagyok. megint kezelhetetlenül sok van a fejemben, csapongok. az csak bizarr vicc, ámde igaz, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak; a gondolatritmusom ilyen, párhuzamosan futnak a szálak, megoldatlanul sugarasan szétrobbannak, majd, mintegy örök körforgásban, újra egymás mellé rendeződnek. ideje lenne összeadni az egymegegyemet, de még mindig abban hiszek, hogy nem mindegy, hogy honnan nézünk valamit és az sem mindegy, hogy hány szempontból vizsgáljuk meg. a hallucinációkat leszámítva simán lehetnék skizó. de szerintem tévednék. plusz az orvosok is tévednének, egész egyszerűen nem létezik olyasmi, hogy skizofrénia. a gyógyszeres kezelést meg eleve hagyjuk. kizárt. Nash is, amúgy egyedül oldotta meg. gyógyszerek után, de nélkül.
érdekes, hogy nem vagyok dühös. pedig ez az új, meglepő, letaglózó információ, főleg, ha részleteiben is belegondolok, tombolást váltana ki, fogaknak csikorgatását, rombolást, erőszakot. csak azt érzem, hogy szomorú vagyok. kismezei írta abban a gyönyörű versben, hogy az "évek szakadéka". itt a tettek szakadéka dominál, tetteké és nem tetteké.
kismezei volt amúgy, akivel kb. kétszer találkoztam, de már előtte is szerettem. lehetett rá figyelni, ha tudunk arra figyelni, aki halkan beszél. hát szia, kismezei, sörözzetek egyet záporral. röhögjétek ki, szeretettel, az egész ittragadt, nyomorult bagázst.
ha nem lennék depressziós, vagy éhes lennék, levest főznék.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
