NAPLÓK: argumentum Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 09:06 Összes olvasás: 14241| 57. | [tulajdonos]: bukott | 2020-12-06 13:59 | Nem nevezem meg a cikk szerzőjét, a stílusembert, a Nemzeti Közsszolgálati (sic @2012) Egyetem tud. seg. munkatársát, akinek a bukott képmutató brüsszeli kalandja kapcsán írt Kontrája négy napja a "Bátai Tibor" című naplóban olvasható itt a Dokkon is, ezért annak tartalmát nem hagyhatom szó nélkül.
A cikkíró szövegének akad (az ovis sértegetésektől és rögeszméktől megtisztított) lényegi része is, hogy a gondolatoknak csupán üdvtörténeti vetülete lehetséges: az emberi cselekedetnek nincs súlya, értéke és értelme az isteni kegyelem fényében. A szerző szerint csupán vallási kérdés bármelyik ideológia, fundamentalizmus az összes nézetrendszer, amelyekről az illetékes zsinat réges-rég eldöntötte, hogy melyik miért eretnekség. A zsinati döntés szerint Szent Ágostonnak van igaza, az erkölcsi megfontolások elégtelenek, "Add meg Uram, amit parancsolsz s követelj tőlem, amit csak akarsz".
De ha az "Ineffabilis amor" kezdetű bullára (1297) visszaemlékezünk, amely kényszerből nyilváníttatott ki, nem pedig a fölvilágosodás első sugaraként, s amellyel a pápa az egyház bevételét védte kimondhatatlan szeretettel, akkor egyértelművé válik az is, hogy a világi erkölcsi nézetek minősítgetése is csupán belügye lehet a szent egyesületnek. Ami Istené, azt megadhatja Istennek, erre én is szelíden (így ebéd után jóllakottan) bólintok, de a császárnak - a hatalmaskodónak - adandó kötelezettségekről nagyon másként vélekedem, mint Máté evangélista után a cikkíró. A császárpártiak jussa helyett én a nép javáért adózom...
A cikkben említett bukott politikus a legutóbbi időkig egy császárpárti légiót erősített összes jogászi tehetségével. Hű szolga volt, megadott mindent, amire az uralkodó vágyott, segítette az egyedülálló vagy LMBTQ szexuális irányultságú emberek jogainak csorbítását is. Abban nincs vitánk a cikkíróval, hogy a család védelme közügy, és a szexuális élet magánügy. Azonban a magyar törvények (élükön az Alaptörvénnyel) egyoldalúan korlátozzák a család fogalmát, különösen a szexuális élet egyes formáit stigmatizálva. Most akkor a szexualitás magánügy vagy mégsem?
Amennyiben azonos nemű párok akarnak örökbe fogadni egy gyermeket anyagi és lelki biztonságot nyújtva, akkor azt csak jogellenesen tehetik meg, mert az Alaptörvényre visszavezethetően nem alkothatnak családot, vagyis a hatalom szemében az ő szexualitásuk már nem magánügy, hacsak "A családpolitikáért felelős miniszter különös méltánylást érdemlő esetben" nem gyakorol kegyet. Értem én, ilyesmi a torz jogállamiság: "hacsak"...
A hatályos jogalap szerint a család, legyen bármiféle erőszakos légkörű és a gyermekek biztonságát veszélyeztető, de ha "Az anya nő, az apa férfi", akkor éljen, éljen, éljen, védi az Alaptörvény. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
