NAPLÓK: anonymus Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 09:35 Összes olvasás: 20701| 7. | [tulajdonos]: álmok 3 | 2007-01-23 13:17 | Egy hete volt, álmomban:
Nyaralni voltam egy társasággal, köztük volt a közvetlen kolláganőm és a gyerekem, aki legalább egy öt évvel fiatalabb volt mint most. Egy vidéki faluban voltunk elszállásolva, a stállásadónk elég régiesen, szegényesen volt öltözve, de velünk kedves volt az erőszakosság határát súrolva. Közölte velünk, hogy vacsorázni be kell benni a falu központjába és otthagyott bennünket.
Ahogy ott pakolásztunk hárman a kolléganőm, a gyerekem és én, hirtelen eltűntek a többiek, valószínűnek tartottuk, hogy ők szó nélkül előrementek enni. Mi nem is voltunk annyira éhesek, inkább csak kiváncsiak a környezetre, ezért bementünk mi is a faluba.
A falu számomra meglepetést okozott, mintha visszamentünk volna az időben. A házak inkább viskónak nevezheztők, az utcák nem voltak leburkolva, érfit nem is láttunk csak sűrgolődő asszonyokat, akik foltozott-kopott ruhák mögé tűntek el. Megtaláltuk a fogadót vagy inkább kocsmát ahol már a többiek zajongtak, a kolláganőm bement a fiammal enni. Én még kinn maradtam egy kicsit.
Megláttam, hogy a számunkra szállástz adó negyven körüli szikár férfi beszaladt egy udvarba, ott elég durván kiabált egy fiatalasszonnyal, aki riadtan bemenekült a házba, majd hátulról az ólak környékéről előjött egy fiatalabb, húsz év körüli férfi. Én is odaértem, és nekem mind a ketten kedvesen köszöntek, pedig a feszültség szinte kézzelfogható volt. Elindultak az egyik utcán kifelés a központból én meg követtem őket. Az asszonyok kedvesen köszöntek, én pedig éreztem, hogy a külső kedvesség ellenére itt valami nagyon nagy baj van.
És megláttam a baj forrását. Baloldalt az egyik ház után a földúttal párhuzamosan, mintha beszakadt volna az az oldal egy szakaszon, egy nagy árok volt ott az alján számomra úgy tetszett sárga agyagos sár, az oldala is tiszta nedves volt. Az árok hosszú volt és a túlsó végén emberek voltak sorban becsúszva, úgy, hogy a lennt levőket teljesen ellepte a sár. Ott fuldokoltak, Ezek ketten előttem beálltak a többiek mögé, akik egymást próbálták kihúzni sorban de eddig ahogy elnéztem fokozatosan nyelte el őket a sár. Az előttem odaérő két férfi is beállt a végére és az ő segítségükkel az aljáról elkezdtek fölferé araszolni, és egy férfit húztak ki a sárból, feladogatták, de már halott volt. Ekkor tűnt fel, hogy mindegyik férfi be van vastagon öltözve, ki voltak tömve, mint a ronygybabák, valami ellen így próbáltak védekezni.
És akkor az alsó lejjebb csúszott, lassan húzta le a sár, vagy abban valami - lehet, hogy még ők se tudták mi történik ott lent - és a többiek megbróbálták visszahúzni vagy legalább megtartani, de csak sűllyedt tovább és tovább és nagyon lassan nyelte el a sár, és a többiek próbálva ellenállni, csúsztak szépen utána. Nem engedték el egymást, nem kiabáltak, nem sikoltottak segítségért, csak csendesen, összekapaszkodva, összeszorított fogakkal merültek el.
Közben annyi gondolat szaladt át az agyamon, az első az volt hogy odaállok én is, de rájöttem, gyenge vagyok sokra nem mennének velem, próbáltam körülnézni, találni nekik valami kapaszkodót... és közben annyira fájt a lelkem, annyira sajnáltam ezeket a szerencsétlen magukra hagyott embereket, nem értettem miért nem kaptak-kértek segítséget, ez a tragédia miért ennyire magánügy.
Annyira rossz volt, annyira fájt a tehetetlenség ott belül ... erre felriadtam... és jó volt felébredni, de még akkor is ott nyomott belül... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
