NAPLÓK: anonymus Legutóbbi olvasó: 2024-12-03 20:18 Összes olvasás: 20695| 6. | [tulajdonos]: álmok 2 | 2006-11-30 12:33 | Ma reggel visszaadludtam, úgy éreztem, az egyéz éjszakám előtte nyugtalan volt. Idegen hely, idegen ágy, zaklatott környezet. De az álmom rólam szólt...
Álmomban otthon voltam a lakásunkban, ami emeletes házban van. Elég szűkös és nyomasztó számunkra. Bementem a fiamhoz aki már nagy, elmúlt 17, és úgy vettem észre elég debressziósan ül az ágyán egy plüssfigurával. Végiggondoltam, most változtatni kell az életemen, így nem lehet dekkolni tovább.
Később a családommal(ami a fiamból, a elmentünk vásárolni. Ez a hely egy barlangban volt, ahová mélyre le kellett menni, és teljesen természetes volt, hogy ki-be közletkedtek a kaminonok és az autók. A kedvesem (N) és a fiam nézelődött én meg összefutottam a volt vérjemmel I-vel.
Később váltott a kép, valószínűleg egy kis idő telt el, otthagytam a kedvesemet, és összejöttem I-vel, valószínűleg póbáltam visszaálítani a családmodellt: papa+mama+gyerek. Bent ültem a közös lakásunk nappalijában, I a kanapén feküdt, ment valmi általa kedvelt diszkózene. Ültem és néztem, és arra gondoltam, holnap ugrunk, (tudtam, hogy másnaptól valami olyat teszünk, ami szinte visszavonhatatlanná teszi ezt az egész helyzetet), és nem volt jó. Ránéztem és aztmondtam: mondanom kell valamit. N-t szeretem.
Megdöbbent és felém fordította a fejét. Próbáltam az érzéseimet megmagyarázni, hogy már benne nem tudok megbízni, és úgyse működne, legalábbis csak mindig nyelném a ki nem gondolt kérdéseket, vádakat.
Közben lehalkítottam a zenét. I. most meglepett a válasszal:
Tudom, igazad van, a házasságunk alatt legalább 50-szer csaltalak meg (ez az életben lehet, hogy nem is annyira irreális), legalább ezer nőt ismertem eddig, rászolgáltam a bizalmatlanságodra. Bocsáss meg.
Nagyon megsajnáltam, de már nem szerettem, a szép családmodell nem ér ennyit. A beszélgetésünk végén kikisért, sötét volt, és az utcán összetatlálkoztam a fiammal és a barátaival, kérdezte, hogy mit csinálok, mondtam, hogy apáddal beszélgettem, és mire visszanéztem a bokor mellett ahol állt, már csak egy csontkupac volt. (Visszajött volna megbróbálni helyrehozni?). Mindegy, már vele nem tudtam foglalkozni, siettem a kedvesemhez akinek biztos sok fájdalmat okoztam azzal, hogy leléptem. Akkor már megvette a házat amit néztünk, félig volt csak kész a kapu és a kerítés, bent minden szépen felvolt virágokkal díszítve, és az egyik öreg barátja ült a konyhában, ő meg épp fürdött. Nem tudta, hogy megjöttem de úgy láttam nagyon várt, és éreztem megint, hogy itthon vagyok...
Ennyi volt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
