NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2025-07-10 06:29 Összes olvasás: 168485| 1198. | [tulajdonos]: Egy kis közhelyes gondolat | 2019-08-18 00:33 |
Mondd: bűn-e, ha olykor elragadtatod magad?
Ráébredni a természet bölcsességére, erejére – ki ne élte volna át?
Gyönyörködni a mezei virágok egyszerű szépségében, az erdő madarainak csodás énekében, erőre kapni a magas fák alatt, mélyet szippantani az oxigéndús levegőből. Az égre festet felhők játékos vonulása, az eső utáni szivárvány színei mind-mind örömmel töltik el az embert.
Ha épp úgy tartja kedve természetanyának, megmutatja dühét is. Felkorbácsolja a tengert, özönvizet bocsát
falvakra, városokra, üvöltő szelek nyomán pusztulást okoz. Megrázza magát a Föld, kieregeti füstjét, hegyek belsejéből tüzet okád, sűrű vérével emberlakta területeket foglal el. Eközben ad is, termőre fordítva a földeket.
Az ember utánozza a természetet műanyagokkal. Kifosztja a Föld kincseit önös érdekei miatt. Szennyez, és ezt a szennyet képtelen eltakarítani. Pusztítja az otthont adó planétát, saját létét is veszélyeztetve.
De az ember csodákra is képes. Művészet, tudás. E kettő nélkül sivárak lennénk. Léteznek ilyen lelkek nem is kevesen.
No, alaposan elkanyarodtam a témától. Állandó rohanásunkat olykor lassítsuk, mélázzunk el, gyönyörködjünk, annyi szépség van körülöttünk, csupán észre kell venni. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
