NAPLÓK: Veréb szerint a világ Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 07:08 Összes olvasás: 19405| 17. | [tulajdonos]: "veletlenek" osszjateka | 2003-06-03 23:06 | Erdekes dolgokat tud produkalni a veletlen, kerdes, hogy mennyire szantszandekkal teszi a kicsike, persze ez esetben a veletlen kifejezes ertelmet vesztene...
Mindenki hisz valamiben, ha masban nem is, legalabb sajat magaban, mert ha mar abban se, akkor regen rossz.
Hinnem kellene abban, hogy nincsennek veletlenek?
Talalkoztam valakivel, nem tudtam rola semmit, egeszen kozel kerultunk egymashoz.
Aztan elhangzik egy kosza kerdes, nincs jelentosege, megis bonyolult szalak kusza pokhalojan at a multba vezet, es kiderul, talalkoztunk mar, teljesen mashol, mas szituacioban. Mellette is allt vki, akit en nem kedveltem, es mellettem is volt valaki, akit o nem viselt el. Ez a ket illeto beszelt egymassal, mi csak alltunk a hatterben bizarr gardedamkent.
Csupan egy futo pillantast vetettunk egymasra, talan meg bemutatkozas sem volt. Bar nem volt okunk haragudni egymasra, megis a szituaciobol kifolyolag az a ropke pillantas is egymasra ellenseges volt.
Hitetlenkedve vesszuk tudomasul: "az a valaki, akkor, ott, te voltal"...
Csend, dobbenet. Nem tudjuk mire velni a sors fintorat, de hirtelen ugy erzem, maris jobban ismerem ot.
Pedig ha akkor, a multban valaki a fulembe sugja, hogy "lesz meg kozod hozza, sot, egeszen kozel kerultok egymashoz", akkor kinevetem.
Es most toprenghetek ezen, hogy hogy is van ez a veletlenekkel?... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
