NAPLÓK: Veréb szerint a világ Legutóbbi olvasó: 2024-04-08 18:29 Összes olvasás: 18786| 19. | [tulajdonos]: re | 2003-07-23 15:33 | Kedves Naplóm... :) Blőd kezdés lenne...
Naszóval. Rég jártam erre, valahogy nem volt kedvem. Csak telt a nyár, nekem meg pozitív élmény sehol, meló állandóan, olykor egy-két este kis szabadság, csevegés barátokkal egy(nehány) sör mellett, és újra a szürke hétköznapok.
Untam magam, hozzámszólni se volt kedvem.
Az elmúlt hét végre jól sikerült, szinte végig ki tudtam kapcsolni a sötétebb gondolatokat, gondtalanul, felszabadultan élveztem a szabadságom. Volt pár még gondtalanabb pillanat, amire a borkóstoló túránk túl jól sikerülte után nem is emlékszem tisztán... :))
Ennek örömére máris tervezgetem a következő felszabadult hetem, amit jó eséllyel Görögországban fogok eltölteni.
Hess nyaralni, aki teheti ;) | |
| 18. | [tulajdonos]: nyárkereső | 2003-06-12 11:28 | Hó-sápadtan szemlélem az iroda ablakán át a kint bóklászó, persze gondtalannak tűnő embereket. Kisiskolás csoport sétál el, majdhogynem fürdőruhában, apró zsákocskákat lengetve. Felrémlik a saját, régi kis tornazsákom, sötétpiros, apró, fehér pöttyökkel. Nem szerettem a tornaórákat alsótagozatban. Nem voltam esetlenebb mint a többi vézna, 7-8 éves kislány, mégis fintorogva gondolok vissza ezekre az időkre. Ezek a kis törpék szerencsére vidámak. Talán az uszodából jönnek.
Nekem sem monitor előtt kellene napoznom, inkább vízparton heverészve... olykor csobbanni egyet, majd elnézegetni, ahogy a nap lassan elemészti a bőrömön a pici vízcseppeket.
Csendben utálom a világot. A kint sétálgató, nálam barnább embereket, a nyarat, melyet csak így ablak mögül tudok szemlélni, és hát be kell vallanom, nagyban hozzájárulnak rosszkedvemhez az életemet keserítő pasasegyedek is. Ilyenkor jellemzően mindenki párban bóklászik, összebújnak a padokon, tervezgetik saját közös jövőjüket, melyet egy rossz szó, mondat, vagy egy semmiből felbukkanó másik személy köddé foszlathat... Tény, hogy a saját rossz tapasztalat is közrejátszik borúlátásomban, de a jelenlegi mérték mégsem indokolt :(
Majd holnap. Biztatgatom magam, mint Scarlett :) A holnap az már egy másik nap. | |
| 17. | [tulajdonos]: "veletlenek" osszjateka | 2003-06-03 23:06 | Erdekes dolgokat tud produkalni a veletlen, kerdes, hogy mennyire szantszandekkal teszi a kicsike, persze ez esetben a veletlen kifejezes ertelmet vesztene...
Mindenki hisz valamiben, ha masban nem is, legalabb sajat magaban, mert ha mar abban se, akkor regen rossz.
Hinnem kellene abban, hogy nincsennek veletlenek?
Talalkoztam valakivel, nem tudtam rola semmit, egeszen kozel kerultunk egymashoz.
Aztan elhangzik egy kosza kerdes, nincs jelentosege, megis bonyolult szalak kusza pokhalojan at a multba vezet, es kiderul, talalkoztunk mar, teljesen mashol, mas szituacioban. Mellette is allt vki, akit en nem kedveltem, es mellettem is volt valaki, akit o nem viselt el. Ez a ket illeto beszelt egymassal, mi csak alltunk a hatterben bizarr gardedamkent.
Csupan egy futo pillantast vetettunk egymasra, talan meg bemutatkozas sem volt. Bar nem volt okunk haragudni egymasra, megis a szituaciobol kifolyolag az a ropke pillantas is egymasra ellenseges volt.
Hitetlenkedve vesszuk tudomasul: "az a valaki, akkor, ott, te voltal"...
Csend, dobbenet. Nem tudjuk mire velni a sors fintorat, de hirtelen ugy erzem, maris jobban ismerem ot.
Pedig ha akkor, a multban valaki a fulembe sugja, hogy "lesz meg kozod hozza, sot, egeszen kozel kerultok egymashoz", akkor kinevetem.
Es most toprenghetek ezen, hogy hogy is van ez a veletlenekkel?... | |
| 16. | [tulajdonos]: szilánkok | 2003-05-28 20:11 | Pocsék a nap, s haszontalan. Semmittettem, legalább azt aktívan.
Kevesen képesek őrülettel határos idegbajba kergetni, de azon kevesek egyike megtette. Az iroda hatalmas üvegfalán át elképzelem a monitor röptét, majd milliónyi szilánkká csattanását az aszfalton, amit a földre pörgő üvegdarabkák zivatara kísér - lassított felvételként vetíti agyam kis, privát mozigépésze. Hálás vagyok neki, bár a valós élményt nem pótolja.
Be kell szereznem egy boxzsákot :) Régóta tervezem...
Ezer szilánkon
Csillan a lemenő Nap:
Dühöm szikrái. | |
| 15. | [tulajdonos]: várakozás | 2003-05-22 14:36 | Üresen telnek a napok, talán szócséplés lenne semmiségekről fecsegni... várok, nem tudom miféle csodára, talán csupán egy kis nyári semmittevésre, kikapcsolódásra, de lehet, hogy valami sokkal többre. Valami változásra...
Egy kicsit sötét hangulatú vers született ebből, bár a hangulatom nem ilyen elsötétült, letargikus - szerencsére. Ritka az, amikor a jelen, a valóság ihlet. Jobbára csak fikció...
Puszta-lét
Holdbéli tájon járok...
köröttem szürke kráterek,
puha por lepi a földet,
arcomra sápadt fény dereng.
Fakó, sivár pusztaság.
A föld élettelen, halott,
növény sem terem itt meg,
e táj nem látott még Napot.
Kerüld e helyet, Vándor,
Mit viharvert tábla jelez,
Feketén fehér koponya
riaszt: a Halál földje ez.
Mi ott állunk kéz a kézben
A holt puszta közepén
Várjuk a hitevesztetteket
A Csuklyás s hű szolgája: én. | |
| 14. | [tulajdonos]: ... és boldogan élnek, míg... | 2003-05-11 13:38 | Azon töprengek, hogy az én hozzáállásom egészségtelen, vagy tényleg az ismerőseim vannak mind megkergülve. A napokban mindenkitől azt hallom, hogy "hétvégén bejelentik a szülőknek az eljegyzést", eldöntötték, hogy fél év múlva esküvő, esetleg az ujjukon csodálkozok rá a gyűrűre, mire pironkodva bevallják, hogy igen, a héten megkérték egymás kezét... olyan barátaim, akik korábban évekig jegyben jártak kedvesükkel most 3-4 hónapos kapcsolatban szánják el magukat erre az őrültségre. Legalábbis az én szememben az... a kemény negyed évszázadommal, többéves kapcsolatokkal a hátam mögött el nem tudom képzelni, hogy összeálljak egy pasasemberrel hivatalosan, ceremónikusan, ásó-kapa-csőharang (ahh, az elvonási tünetek... Tubular Bells-et kell hallgatnom!).
Na mielőtt elkalandoznék... tehát az esküvő: előttem még egy kicsinek képzelt esküvő kapcsán is egy pénzfaló csúf rém tűnik fel, aminek a szájában eltűnnek a húszezresek vacsora, esküvői ruha, teremfoglalás, meghívók, stb. formájában, és mindezért mit ad a rém? A sok cédulából az egyiket, amin hivatalosan is a társa vagy egy másik embernek... hát kell ez nekem?!
Alkalomadtán megkérdezem az ismerősöket, nekik miért is kellett? Félek, csúnyán fognak rám nézni. Ez túl antiszociális hozzáállás a házasság szent intézményéhez, a papíron is felvállalt családi közösséghez, holtomiglan-holtodiglan frigyhez.
A nagy hűségfogadkozás egyébként újabb kérdéseket vet fel: mitól vagy benne biztos, hogy valóban ő az, aki mellett le akarod élni az életed, és nem csak most érzed így, a jelenben, hiszem mi a pár hónap, pár év az életed hátralévő részéhez képest? Persze a rózsaszín köd-borított agyúak mosolyogva bólogatnak: "tudom, érzem, 100%ig biztos vagyok benne, majd te is érezni fogod, ha eljön az ideje". Nem beszámíthatóak ebben az állapotban. Szerelmesek. A szüleim is azok voltak, aztán mégis... válás, vasárnapi apuka, meg ami ezzel jár. Lehetne mondani, hogy emiatt látom ilyen borúsan az esküvősdit... de láttam már számos jól sikerült házasságot is, vannak olyan barátaim, akik összeházasodtak, és lesír róluk, hogy ők valóban összetartoznak, boldogok együtt, így hát a negatív tapasztalat sem befolyásolhat ennyire végletesen. Egyébként is ki tudja mennyire végletes, lehet, hogy nekem is csak egy kiadós rózsaszín köd kell :) Szerencsére nem vagyok egy könnyen szerelembe eső fajta.
Így hát csak várok... várom a csodát, ami majd megérteti velem (vagy meggyőz az ellenkezőjéről), hogy miért, mire jó a házasság. | |
| 13. | [tulajdonos]: csendesőrület | 2003-05-06 13:13 | Lassan, mazochista kéjjel forgatom magamban a tőrt: beszélgetek Vele a nagy virtuális űrben... semmitmondó apróságokról, pedig legszívesebben ordítanám neki, hogy hiányzol! veled akarok lenni! újra érezni, ahogy meztelen bőrödet a bőrömön... pedig... pedig lehet, hogy nem is ő hiányzik, csupán a szerelemérzés, az újdonság varázsa, szenvedélye...
Brrr, öregnek érzem magam. Öregnek a macska-egér játékhoz, öregnek ahhoz is, hogy azon rágódjak, miért nem bírom elcsavarni a pasas fejét... egyáltalán, ha sikerülne, nem én kezdenék-e menekülni, mondván "nem-nem, tévedés, nem ezt akartam" ?
HVG-be menekülök, persze nem vidít fel. Euthanázia-téma, a sorstalan Kertész, a kiszáradó Aral-tó, a háború mellékhatásai - na én is jó helyen próbálkozok... átkozom magam, hogy hajnalban nem vágtam be a tatyóba a fürdőruhát, törülközőt, az uszodában legalább kiszellőztettem volna a fejem oda-vissza evickélve a medencében.
Halványan felsejlik, miként vezethetném még le a feszültséget-dühöt... csúnyán kék-zöld leszek holnap, de akkor legalább az fog sajogni. Elsősorban... | |
| 12. | [tulajdonos]: majális | 2003-04-30 13:04 | Jókedvem van... nem tudom miért, csak úgy... idétlen eufórikus vigyor ül az arcomon, miközben gályázok serényen, körülöttem munkatársak szidják a mai pörgést, hiszen alapvetően nagyon gázos napunk van. Szerintem utálnak, hogy én meg itt vidámkodok :)
Lehet hogy a holnapi majális, haverok, buli, sör (utálom a fantát) dob fel... pár nap pihi, jóidő, kikapcsolódás. Leporolom végre a görkorimat, a bringát is életre kellene pofozni, úszni menni. Ééélni! :) | |
| 11. | [tulajdonos]: megint hétfő | 2003-04-28 23:45 | Illetve lassan már kedd... mindegy, most jutottam ide, és épp most bosszantanak fel az esti hírek. Mit tudnak ezek az euthanáziáról a törvénykönyveiket és a paragrafusokat bújva... vajon mindegyikük ült már menthetetlen, haldokló családtagja mellett, látva annak szenvedését, abban a biztos tudatban, hogy nem tud segíteni? Sem ő, sem a doki, sem isten, már talán a csoda sem? :(
Szerintem míg ezt valaki nem élte meg, nem tudhatja, hogy mire mond igent, vagy nemet. És az ostobák nemet mondtak...
Na megyek inkább aludni, ez a téma nekem vörös posztó...
Álmodjak rémeket. | |
| 10. | [tulajdonos]: tavasztündér | 2003-04-22 12:55 | Grrrr... kirobbanóan tavasz van - hála az égnek! Hiányzott már nagyon.
Nálam ez meglehetősen változó: időjósoktól, időjárástól függetlenül nekem akkor van tavasz, amikor végre hozzám is beköszönt. Ez hol március közepe, hol május eleje... lehet éjszaka, vagy épp eshet az eső... és hirtelen megérzem. Ott ólálkodik körülöttem, egy illat, egy pici rügy, egy esőcsepp, esetleg két egymást körbeudvarló galamb formájában... becserkész, belopja magát a gondolataimba, míg azt veszem észre, hogy már nem is tudok másra gondolni, csak arra, hogy vééégre itt van.
Nos pár hete már megérkezett, későn végeztem, a buszmegállóban ácsorogtam, a Nap leszállóágban valószerűtlenül narancsszínűre festette a teret. Azóta tavaszom van :) Talán másnak is van benne szerepe, igyekszem nem gondolni rá.
Görkorira, bringára kell pattanni, ki a szigetre, ligetbe, rakpartra... na hess-hess :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
