NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2026-06-03 17:05 Összes olvasás: 23258| 39. | [tulajdonos]: az "alázat" témához | [tulajdonos]: az "alázat" témához | 2019-11-18 03:16 |
Czesław Miłosz-vers
ROBERT LOWELL KÖLTŐHÖZ
Nem volt jogom így szólni rólad, Robert.
Lehet, mikor azt mondtam: vakációzol a
klinika biztonságában – az emigráns irigysége
beszélt belőlem. Kinevettem ijesztő
állapotodat, depressziódat. Nem, nem az
egészségem gőgje volt ez. Tudtam, felém is
lopakodik a téboly, s csak cérnaszál tartja
vissza, hogy rám ne rohanjon, s valóm
komorló belső térségeibe ne kergessen.
De én éber voltam. Mint sánta, ki azzal takarja
sántaságát, hogy egyenesen próbál járni,
hogy senki még csak ne is sejtse, mi történik
a mélyben! Neked ilyesmire nem volt szükséged,
neked szabad volt betegnek mutatkoznod.
De én, ki menekült voltam e kontinensen
(mivel annyi hozzám hasonló tűnt el már itt
nyomtalanul), én nem lehettem gyenge.
Bocsásd meg tévedésemet! – A sors jelzését:
a betegséget az akaratod nem győzhette le.
Az én haragom mögött a megalázottak
megbocsáthatatlan gőgje rejlett. Ez indított
mostani levelemre is: hogy lebírjuk, ami
elválaszt bennünket – a hamis gesztusokat,
a megszokást, a látszatot, a nyelv lazaságát.
Tőzsér Árpád fordítása
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
