NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-05-29 18:58 Összes olvasás: 73167| 614. | [tulajdonos]: Szárazbableves,cseresznyéspite | 2026-05-23 10:51 | Ez volt a menü, amikor Brill meglátogatta 2020 tavaszán.
A 64. születésnapja éjszakáján hívta fel, több sörtől kapatva.
Kissé zavarosan beszélt.
Nem tudja, miért békült ki vele.
Talán, mert megszerette a férfit,
s mert a szakítását tévedésnek gondolta.
Nem mintha az számítana valamit sok férfinál, ha egy nő szereti.
De ez, el sem hitte.
Szerinte csak manipulálta.
Végül, megint ugyanoda jutottak.
A szakításhoz.
Ugyanazon okból.
Csak nem volt annyira váratlan,
durva,
és fájdalmas mint az első.
Érezte, hogy az utolsó pár napban valami megint megváltozik, s mégis váratlanul érte.
Persze, csak az bánhat vele így, akit szeret,
s ameddig szereti.
Lehet, hogy még mindig tudná szeretni, de több szakítást nem bír, nem akar elviselni.
Ezt meg is mondta akkor.
És most már be kell látnia, nem megy ez kettőjüknek.
Ez az "egy pár vagyunk" kísérletezés.
(A lábujj körömgombát viszont fél, hogy elkapta tőle. Akkor pedig, megfertőzte vele a lánya zuhanyzóját, amiben az ő unokáját is fürdetni szokta.
Butaság reménykedni, hogy nem.
Tenni kéne valamit, s figyelmeztetni a lányát, de nem meri.
Még jó, hogy nem fürdött meg a fürdőkádban. A férfinál sem, ott is csak zuhanyzott. Már vagy 3-4 éve csak zuhanyzik, orvosi javaslatra.
Most, a zuhogó eső végét várva állnak a Kálvin téri aluljáróban.
Nézik, hogy az útcatakarítók, hogyan seprik le a hömpölygő vizet a lépcsőn.
A férfit kíséri az állomásra. Az hazafelé tart,
és felszabadult hangulatban van.
Ő egyre növekvő feszültséget érez.
Talán érzi, de nem gondol arra, hogy soha többé nem fogja látni.
Nem rég írt neki.
Ezt sem tudja miért.
Talán, mert azt szeretné hinni, a második szakítás is tévedés volt?
Komolyan nem tudja, mit akar még ettől a kapcsolattól.
Megtudta, a férfi már nem dolgozik. Hiányt szenved.
Felajánlotta a segítségét.
Talán, kiengesztelésképpen,
amiért elmentette a beszélgetéseiket,
és verseket jelentetett meg a kapcsolatukról,
a férfi tudta és a beleegyezése nélkül.
Az, a második beszélgetéskor tízezer Ft-ot kért kölcsön.
Feltett pár érdeklődő kérdést, aztán, miután egy fotót küldött neki az unokájáról, nem írt többet.
Erre ő visszavonta a képet.
Túl sok volt, túl bizalmas gesztusnak tűnhet, gondolta.
Ez már nem fér bele a kettőjük furcsa viszonyába, vagy inkább viszonytalanságába.
Később megtudta, magáról kellett volna erotikus képet küldenie. Arra várt a férfi.
Visszatérve a látogatáshoz,
a szárazbableves nagyon jól sikerült.
A cseresznyés pite kevésbé.
Ez volt élete első, és lehet, utolsó cseresznyéspitéje.
Tegnap, töltés után, bekapcsolta a telefont.
Két nem fogadott hívása is volt. Tőle.
Visszahívta.
Húsz percet beszélgettek,
mint két régen látott barát.
Jobban van.
Tudta meg tőle.
Lesz állása.
Írja a második könyvét.
Lám, csak ő ennyire kitartóan könyvtelen, hogy hét év után még az elsőt sem írta meg, a lehetséges három-négyből.
De nem csak könyvtelen, hanem könnytelen is.
Többé nem fog sírni.
Gondolta akkor.
Akár jól is mehetnének a dolgok.
De nem.
Élete második legnagyobb váratlan csapása
súlytott le közvetlen közelében.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
